Most, hogy a szárnyas éjfél ellibbenve továbbszáll
gondbaborult lelkemnek tétova vára felett
lanyha legyintéssel ígérve kivágni csalódott
szívkeserűségemnek szárbaszökő gyökerét,
felserkentem blogba ma rejteni mindama kételyt
mely élete alkonya vártán elönti a férfikebelt.
Ugye milyen gazdag a magyar nyelv, hogy hosszú sorokon át engedi verselni azt is, akinek nincs semmi mondandója?