Kocsis Zoltán zongorázik. Tanít. Interjút ad. Én az a fajta zenei tálentum vagyok, aki nem nevet azon, hogy a zongora és a hegedű között az a különbség, hogy a zongora tovább ég, mert ez nem vicc, tényleg tovább ég, de Kocsistól még az Allegro Barbarót is meghallgatom, mert valami csoda folytán…

Szárnyaló ifjúkoromban – ez alatt értendő a tízévesség –, sokszor hallgattam a Petőfi Rádiót, és abban a szocialista zeneszabadosság csimborasszójaként (amiről akkor még nem tudtam, hogy tulajdonképpen Csimborasszó), Herb Alpert zenekarát, szegény muzsikus nevét képzetlen agyam nem tudta befogadni…

Hallgatom a neten a rádiót, megszólal a Have I Right, én meg fogom magam és mert ezt terveztem a szám elindulása előtt, kimegyek a szobából a konyhába, ott hagyom az egyik kedvenc számomat, nem gond, akármikor meghallgathatom, akár meg is nézhetem a klipet, mindig minden azonnal rendelkezésünkre…

Azt mondja a guru, aki egy girhes macskából is tudott önálló netszemélyiséget gyártani, hogy időnként emlékeztetni kell a népet arra, hogy ez a blog létezik, különben a sok gondjuk miatt elfeledkeznek róla, hogy idekattintsanak. Én meg gondoltam, hogy nem, nekem bőven elég szellemi magasugrás, hogy…

A Hatos csatorna nevű hatos csatorna adásában Zelk Zoltánról beszélgettek, és ezt igen jól tették, remélem, hogy a mai nagy költők, a szabadvers prófétái hallgatták, plusz hogy sietve levettek a polcukról egy Zelk darabot és egy Füst kötetet is, ma éccaka belemélyednek és a két nagy költő hatására…

A szellemileg koncentráltabb olvasók számára újranyitom ezt a blogot, korántsem ígérve, hogy irodalmi értékű mélyrehatást fogok benne eszközölni, mert leginkább  magamról fogok írni, mely téma tapasztalataim szerint számomra igen érdekes és kiemelt fontossággal bíró, s mint ilyenhez kapcsolódót,…