Kultúrember csak akkor erőszakol nőket, ha túlélte az ostromot és megkezdhette a két napos szabadrablást a városban. Még mindig nem értem ezt a Marton László féle megerőszakolásos sztorifolyamot. Ha egyszer tudta, hogy erőszakoskodni fog, akkor miért ment oda? Miért ültette be ezeket a nőket a kocsijába? Ha már voltak jelei, hogy kéretlen meg fogja lóbálni a koktélvirslit, akkor miért nem ügyelt, hogy ne keveredjék nők közelébe? Én például huszonnégy éves koromban, amikor először kerültem főnöki székbe, rájöttem, hogy képtelen vagyok elválasztani egymástól a lányok önkéntesen hajlandó viselkedését attól, hogy esetleg csak az állásukat féltik vagy simán csak jobb pozícióba szeretnének kerülni a cégnél. Oké, arról szó nem volt, hogy akár csak a legkisebb erőt is kifejtettem volna, hogy rákényszerítsek egy nőt valamire, amit nem akart, csak bennem volt a filmekből, könyvekből is ismert "gazdag fiú szindróma", hogy vajh csak magamért, vagy a hatalmamért szeret. És ettől kezdve bizony 40 alatti nőt nem vettem fel semmi olyan munkakörbe, ahol annak velem napi munkakapcsolatban kellett volna lennie, mert már egészen ifjan is tudtam, hogy álló fasznak nincs lelkiismerete és egy ilyen liezonra csak rábaszni lehet. 

Húzom a banyatankot magam után. A múlt héten vettük az Aldiban, a nej jön vele büszkén, elésietek, emelem a kezem, összepacsizunk és felordítok, "Banyatank, RÁKKENDROLL!!!", az életvitelszerűen banyatankos mezei aggok meghökkenten rezzennek össze és szaporázni kezdenek ölbéli Suzukiuk felé mielőtt dühöngő migránssá változnék és elvenném a munkájukat.

Most hát húzom. Kiérek a jó, fedett piactérből a szabadba, rögtön jobbra egy pult, a Soros vigyorog rajta gonoszul, a pult mellett egy viseltes nyugger bácsi áll, mennék megkérdezni, hogy hol lehet jelentkezni erre a munkára és van-e tanfolyam, ahol a súlyosabb fenyegetésekről tájékoztatnak, nameg mennyit fizetnek és hogy nekem kell-e kivonszolni és összerakni a pultot reggelente, de a nej nem enged, ő füstölt szalonnát akar venni, nem a rendőrségen ülni amíg kiengednek, pedig a banyatankkal egészen odaillőnek érzem magam, na nem a jardra, hanem a pultos elmaradotthoz illőnek, elbeszélgetnénk a világ nagy dolgairól, talán még az ITER, vagy a francia alexandrinus felező tizenkettessé való degenerációja is szóba kerülhetett volna, szörnyű amilyen elnyomatás alatt állok. Amúgy vagy 15 kiló mindenfélét vásárolt be a nej, sokkal barátságosabb volt ezt hazahúzni, mint szatyrokban cígelni, de mit ér az egész könnyebbség, ha nem elegyedhetem a velem egyívásúakkal.