Koldulni nem szabad a magad és a fiad cipőjéért, mert azért meg kell dolgozni. A koldus legyen elég gazdag, hogy saját erejéből tudjon cipőt venni magának. Koldulni csak mások cipőjéért szabad, de azért is csak akkor, ha már neki nincs több, hogy odaadhassa. Ilyenkor azonban nem csak szabad, de kell is koldulni. Bár nem elvárás. Mert koldusnak nem mindenki alkalmas.

Nem kell megkérdezni, hogy akiért koldulsz, az miért nem dolgozott meg a cipőjéért. Az az ő ügye. A te felelősséged eldönteni: kérdezel tőle, vagy kiállsz érte az út szélére. Ha a miért a fontos, akkor jobb nem belevágni. Elég kolonc az neki, hogy más dolgozott meg érte. S ha nem nyomja a lelkét, az se baj. Mert tulajdonképpen jár neki. És azért vagyunk sokan, hogy jusson is. A juttatás magában hordozza a jutalmát. De legalábbis büntetés nem jár érte. Többnyire.

Koldulni alázatosan kell. Nem gőgösen, mert az útonállás, és az kerülendő. Nem csak mert törvénytelen, de attól könnyen el lehet hinni, hogy annak kevésbé kell a cipő. Pedig ezt nem lehet tudni. A koldusnak el kell hinnie, hogy nincsen annak, akihez odalépett. Sem tekintettel, sem szóban nem kárhoztathatja, aki nem adott. Ha látja is a lábán a cipőt.

A koldulás magányos mesterség, mint ahogy az adakozás is az. A büszkeségnek benned kell maradnia. Hogy nem magadért teszed, azt nem kell tudnia senkinek, de meg nem is érdekel senkit. Lényegtelen. A fontos, az a cipő.

Koldulni ismeretlenektől kell. Attól koldulás. És a legjobb, ha olyanért teszed, akit nem ismersz. Ha ismeretlen, nem kaphatsz tőle viszonzást, de nem is ül beléd a kisördög, hogy kérj tőle valamit. Mert az nem járja, hogy nesze, itt egy cipő, de most húzd egy kicsit a taligát.

Ha a koldust felelősségre vonják a cipő minőségéért, szabadkozzék, de ne ígérje, hogy jobb cipőket fog szerezni. Mert amíg minden lábra nem jutott, addig fontosabb a talp, mint a szépség. Ezért aztán a saru és a bocskor is megteszi. Meg hát praktikusabb is, mint a lakkcipő.

Koldulni nappal kell. Mert oda kell add az arcod érte. A cipőket pedig éjszaka kell az ajtók elé tenni. Loppal, suttyomban.

És nem ildomos névjegykártyát hagyni benne.