Március 15-én adták át a Parlamentben a legrangosabb állami díjakat és kitüntetéseket. A díjazottak között találhattuk Kiskit, aki a Magyar Köztársaság Közlegényi Keresztjét vehette át. Lapunknak sikerült a kitüntetett notabilitástól interjút kivenni.

 K: Bár nem kell Önt bemutatnunk, mégis arra kérem, mondjon pár szót önmagáról a saját szavaival!

 V: Örülök ennek a kérdésnek, mert rettenetes kínban lennék, ha mások szavaival kellene önmagamról nyiltakozni. Nos, 186 centi magas, 55 éves, barna szemű, őszhajú férfi vagyok. Gyermekként még ennél sokkal alacsonyabb voltam, és eredetileg a hajam is barna volt. A szemem színe, na az nem változott. Egészségi állapotom jónak mondható, igaz, szemüveget kell hordanom, és a székletemmel...

 K: Egy pillanat! Elnézést, hogy félbeszakítom, de most ebben az ünnepi hangulatban ha inkább a munkásságáról hallhatnánk!

 V: Egy nemzetállamban a munkásság a történelmi körülményektől függően hol elnyomott, hol polgárosodó, mitöbb kapitalizálódó osztályként élte, éli mindennapjait. Az én munkásságom úgy gondolom megelégedett. Rendes fizetést, némi ezen túli juttatást nyújtok nekik, a női munkásságom pedig nőnap alkalmából...

 K: Magasra értékelem, hogy ilyen nyíltan beszél ezekről a fontos dolgokról, de talán ha arról is ejtene pár szót, hogy mely tevékenysége alapján érdemelte ki ezt a jeles kitüntetést!

 V: Nos ez pár éve kezdődött, amikor meghallottam, hogy a népszerű kabarettistát, a fingós poénok királyát méltán szeretné a kormányfő Kossuth-díjassá emelni. Megkérdeztem pár barátomat, hogy mi is a folyamata egy ilyen kitüntetési listára felkerülésnek. Azt válaszolták, hogy kell egy-két jó emberemnek lenni, aki felkeresi a döntés előkészítésével foglalkozó bizottságot, és meggyőzi őket arról, hogy engem is kitüntessenek. Megkérdeztem, hogy mennyit kell fejenként fizessek a...

 K: Köszönöm az interjút.