- Jó napot kívánok, itt ez a februári és márciusi számla, amit le kellene sztornóznia, mivel a szolgáltatást már januárban felmondtam és azóta Önök nem is szolgáltatnak.
- Rendben van, elnézést kérek, majd az áprilisi számlába betudjuk.
Ez volt az a pillanat, amikor elnézést kértem, elővettem a stukkerem és tökön lőttem magam, persze félrefordulva, mert mégiscsak illetlenség egy hölgy szeme láttára ilyesmit csinálni, és most várom a májusi számlát a dupla összegről, merthogy az áprilisban elmaradót is meg kell valamikor fizetni.
Csámborognak az ifjak éjszakánként, akcióznak egy-egy töküres irodaépület előtt aztán továbbmennek, gondolom nappalonta alakulnak a kis, informális bizottságok, melyekben folyik az ötletelés, hogy mi legyen a következő célpont, hová legyen a menet, s lassanta felmerül közöttük az a kérdés is, hogy pontosan mi volna a cél, és az mi módszerek által lehetne elérendő, mert az elég jó buli, hogy menetelünk és skandálunk, de a szoftabbja ezt elég hamar meg fogja unni, szóval mi is az, amitől maga a polgár (v.ö.: vén komenista trotli) is kimegy a térre üvöltözni, és ha már kint van, hogy lehet vécével, szendviccsel és programmal ellátni, oszt hogy mindettől elmegy-e Orbán kedve a kormányzástól vagy mégse.
Ma a költészet napja van, a magyar néplélekkel inkompatibilis módon nem december 3-án, hanem ma, és ilyenkor illik megidézni a "nagy proletárköltő" szellemét, aki nem csak költő volt, hanem olyan 190-es IQ-val rendelkező politikai vátesz is, csak hát a Párt akkor is a Németh Szilárdokra és Kósa Lajosokra épült, mert ez a szokása a pártoknak, jobban idomul az átlagszavazóhoz a párt képe így, tehát költészet napja, tehát vers, tehát tessék:
A vezér
"Itt állok fent,
hatalmam észveszejtő csúcsán,
és lent a nép kicsit se háborog.
Gyanakvó szemmel méregetik egymást,
közöttük kígyózik az én utam."
– Azt mondd meg hívem,
állnak-e még köztük a szekértáborok?
– Állnak, jó uram,
s lövik egymást ahogyan írva van.
– Küldj nekik lőszert,
egyiknek ételt, másiknak italt,
el ne lankadjanak, jó fiam,
mert a jövőben komoly követeket látok
átkelni az úton, kezükben virág,
hogyha összeférnek, hogyha egyezkednek,
miért is ölné, mint azt jónak látom,
egyikük a másikát?
"Jó itt a levegő,
puskapor szagával terhes."
– Indulj a völgybe, vidd el a dalom,
hívd össze mindet, hogy a fegyverszünetben
ővelük együtt énekelhess
új, nagy csatákról, hősi, szép halálról,
az egyik táborban elébb, a másikban utóbb.
Százezer szájról zengjen a nékik költött versem,
míg újra nem hallom
a mámoros, fennkölt ágyúszót.
(Budapest, 2015. 11. 07. )
A jó állam olyan, mint egy vécéülőke-gyártó. Elkészíti a terméket és a használóra bízza, felhajtva vagy lehajtva hagyja. A maga részéről mindent megtett, hogy valamennyi használó kedvére dönthessen. A feltétel nélküli alapjövedelem hasonló eszköz, az állam ezzel mindent megtett, hogy a polgárai ne halhassanak éhen, fedél legyen a fejük felett és ruha a testükön, plusz bónusz, hogy ettől kezdve nem lehet a megélhetésével zsarolni, hogy jó helyre szavazzon, és még pluszabb bónuszabb, hogy ha ezek után a júzer nem lakásra és kajára költi a pénzt, az állam már pont leszarhatja, hogy a fickó éhenfagyott a nudistastrandon, mert miután eladta a vécéülőkét, semmi köze hozzá, mire és hogyan használják. Azt viszont be kell látni, hogy így is lennének akik üvöltöznének, hogy az állam miért nem mentette meg csórikámat, mert sose fogják belátni, hogy az állam ezt már preventíve megtette, de hát ki mondta, hogy kötelező államnak menni annak aki maradhatott volna az esztergapadnál is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kisa 2017.04.11. 18:31:45
kiskii 2017.04.11. 19:56:15
kisa 2017.04.11. 20:42:34