Nem Honfoglalózom. Vagy nyolc éve volt hogy elkezdtem játszani, de minden partnerem leoltott, hogy csalok, mert 10 játékkal a hátam mögött nem létezik, hogy leverem őket mint Tarzan a kókuszdiót, nekem meg nem hiányzik ez, pedig a Honfoglaló kb. a legjobb netes kvízjáték, amit valaha gyártottak. 

Nem is tudom, mit gondoljak e felől, szomorkodjam-e, hogy már nem érdeklem a farmaciális csoportosulásokat, vagy olybá vegyem, hogy kutatásaik eredményeképp végre felismerték, hogy e témakörökben utolérendő eminenciának számítok, s a napokban várhatom tudóscsoportjaik nagyvonalú pénzügyi ajánlatát titkaim kitudása végett, de a célirányos emilüzenetek hiányából elsősorban arra kell következtessek, hogy a világ nagy gyógyszergyártói legutóbbi globális konferenciájukon napirendre tűzték a potenciám és a péniszem mérete kérdéskörét és oda döntöttek, hogy a maguk részéről feladják a küzdelmet, és soha többé nem kínálnak nekem olyan varázsszereket, amelyektől virgoncabbá, s a visszafogottabb termetű lovakat megszégyenítő méretű fallosz tulajdonosává lennék, szomorúságára továbbá a kínai alsógatya lobbinak. is. 

Nem pókerezem. Pedig nagyon sok jó pénzt veszítettem, miután az amerikaiakat kitiltották az online termekből, szóval kifejezetten megérte a PokerStarsnak a foglalkoztatásom, de szerencsére elérhetetlenné tették a PayPalos befizetést, így aztán befejeztem a szegény milliárdosok segélyezését, s mert semmi hiányérzetem nincsen és egyéb függőségem se alakult ki, megnyugvással mondhatom, nem voltam szerencsejáték-függő, mint ahogy a jelenlegi semmittevő állapotom bizonyítja, hogy a 30 éves korom körüli napi 12-14 órányi sorozatdolgozás se tett munkoholistává.