Hamarost itt vannak a 2018-as választások, melyeket a magukat demokratikus, baloldali és/vagy liberális pártoknak nevezők akkor is el fognak veszíteni, ha nyernek, mert a másik fél ha nem is az életéért, de a szabadságáért harcol, s e küzdelméhez elegendő és megfelelő fegyverrel is rendelkezik. A legfontosabb fegyvere pedig a magyar nép, mely a róla kerengő legendák élő cáfolata, vagyis ostoba, gyáva és lusta. Ezt persze a pártoknak nem kell kimondaniuk, de tudomásul venniük igenis jó lenne, mert akkor legalább minimális esélyük lenne elérni, hogy a nép kínosan egyszerű fiai és lányai elbattyogjanak a szavazóhelyiségekig. 

Vegyük sorra. A nép (valamint a sárgarigó és a giliszta is) ostoba. Nem csak tömegében, hanem személyenként ostoba, fogalma sincs arról, milyen országban, társadalmi berendezkedésben él, nem tudja és nem is érdekli, hogy mi történt a XX. században, gyakorlatilag arról sincs tudomása, hogy személy szerint vele mi történt, arról meg pláne, hogy ami történt, az miért, és annak mi köze ahhoz, ami most folyik körötte, ugyanis hogy reggel felkeljen, este lefeküdjék és a köztes időszakban egyék, igyék, szeretkezzék, ezen ismeretekre semmi szüksége nincsen, és egy nép ilyetén tudatállapotával bármelyik államberendezkedés tökéletesen elégedett lehet, mint ahogyan a mi jelenlegink az is. A nép a maga feladatának betöltésére tehát alkalmas, viszont az ellenzék vágyainak betöltésére semmiképpen. A nép elvárja a sorsa jobbra fordulását, de ahhoz, hogy ezért tegyen is valamit, ki kell okosítani arról, hogy 

• ki miatt rossz a mai állapota, s
• ki tudja ezt megjavítani.

A mi ellenzéki táborunk immáron tizenhat éve dermedt csodálkozással figyeli, hogy a Fidesz mással sem foglalkozik, mint hogy az ezen kérdésekre adott válaszát pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve verje belefele a nép fejébe. Nos, tizenhat év az már majdnem egy nemzedék, amely azon nőtt föl, hogy a baloldali és a liberális politikus maga a patás ördög, míg a Fidesz a megváltó szellem, amely fogcsikorgatva küzd a nép nagyszerű gyermekei megmentéséért. 

Ameddig az ellenzék nem a nép értelmi képességeihez mért primer üzenetekkel operál, hanem demokráciát, jogállamot és szabad iskolaválasztást tűz a zászlajára, semmit nem fog elérni. A nép agyának kódolásához arra van szükség, hogy tízszavas igazságokat kapjon kézhez, előemésztetteket lehetőleg. Lásd a Jobbik plakátjait, "ŐK lopnak, ezért alacsony a fizetésed, MI visszavesszük és emeljük a béred". Nem csoda, hogy a Fidesz hatalmas lendülettel ragasztja felül ezeket a plakátokat, míg a Gyurcsány féle '"Demokráciát, köztársaságot" feliratúakra egy gondolatot nem vesztegetett. 

Persze a nép agyának átprogramozásához pénz is kell, mert a nép nem fog magától elslattyogni a fejtágításokra ha beledöglik is a politikus, tehát a szoftvert a reggeli szalonnás oldalasához kell az asztalára eljuttatni, ha már az esti film előtti híradóba nem sikerülhet. Ingyenes újság, tele izgalmas részletekkel hercegek és színészek nemi életéről, megfejtendő és visszaküldhető, nyereményes rejtvényekkel, és minden oldalon két-három kis színessel arról, hogy Orbán 1990 óta összesen keresett 50 forintot és most van neki 50.000-e, na vajon, honnan, s kinek a zsebéből. Arról, hogy Botka/Gyurcsány/Karácsony hetente kétszer veri vissza a törököt Egernél; a fenti nevek természetesen cserélhetőek az épp aktuális messiáséra. 

Ezzel a taktikával ugyan még nem fogják a népet okosabbá tenni, mi persze nem is cél, de legalább összezavarják a jelenlegi egységes gondolkodását, ami már fél siker. 

A nép gyáva. Mitől lenne bátor? Az emberbe (sárgarigóba, gilisztába) genetikailag kódolva van a gyávaság, mert ugyan a regények és mesék a hősökről szólnak, de a harcok lecsillapodtával a lemerülő és kibekkelő gyávák szaporítóanyaga kerül hasznosításra, és ők azok is, akik a győztesek ivadékait hajlandóak sajátjukként felnevelni. És ezek még csak a férfiak, de a nők meg pláne gyávák, mivel nekik nem az a genetikai küldetésük, hogy a várat védjék, hanem hogy a magzatukat. Az ellenzéknek erre a gyávaságra kell alapozni, egyfelől elhitetni a választóval, hogy a polgármester nem veszi el a segélyét, ha meglátja őt a szavazóhelyiség közelében ólálkodni, másfelől meg a nőkkel elhitetni, hogy ha nem megy szavazni, akkor a jegyző személyesen vágja ki életlen késsel a hasukból a gyereket. Az előbbi megint brossúra kérdése "A szavazófülkében egyedül vagy, a szavazatszámlálást mi ellenőrizzük, soha nem derül ki, kire szavaztál." A második se bonyolultabb, csak a számlát kell bedobálni a postaládákba, hogy a jegyző negyven darab életlen kést vásárolt a törököktől. A fenti két üzenet egy cetlin is kiküldhető, senki nem fogja észrevenni bennük az ellentmondást, lásd első posztulátum.

Ez, a szavazatok anonimitása dolog még cinkes, ha a polgármester kidoboltatja, hogy jövőre csak az kap munkát, aki bemutatja a telefonján a képet a jó helyre került X-ről, de ez ellen is lehet tenni, mert az a polgármester, akit időben szájon kaptak egy ritkítókapával, sokkal visszafogottabb üzenetekkel fog kampányolni. A szavazatok összeszámolásához megint csak pénz kell, mert 10.000 szavazókörbe kell valahogy nemzetközi ellenőrt és saját harcost ültetni, ezek pedig csak a tábortüzek mellett énekelt hőskölteményekben mennek oda ingyért. 

A nép lusta. A sárgarigó is az, meg a giliszta is, mitől lenne épp az ember szorgalmas? Aki jobban szeret szavazni menni mint húslevest ebédelni meccsnézés közben, az képes arra is, hogy felmérje, mindkettő belefér egy napba, de mint az első bekezdésekben megtudtuk, a nép ostoba, ilyesmik fel se ötlenek benne. Vasárnap nincs nyitva a közért, tehát az életben maradáshoz nem szükséges felöltözni, gatyában meg még a nép se hajlandó szavazni menni, inkább nem megy. A lustaság ellen leginkább azzal lehet hatni, ha meggyőzzük a népet, hogy anyagilag megéri neki ezt az egy óráját ezzel tölteni. Jó persze az is, ha az érzelmeire hatunk, hogy milyen hősies, közösségi és vegetáriánus dolog a szavazás, de ettől eredményre csak azok a pártok számítanak, amelyek abban is hisznek, hogy a választót meg lehet vezetni olyan hülyeségekkel, hogy ez a demokrácia ünnepe, ahol állampolgári jogával él, ha elmegy szavazni. A szavazókedv felkeltése tehát pénzkérdés. Egyfelől ugye lehet a szavazókat tisztességgel megfizetni a megjelenésért, itt a legcélszerűbb 1000-2000 forint helybeni juttatása a lefényképezett szavazócédula képe ellenében, de hát ehhez is kell 10.000 szavazókörzetben 3-3 ember, körönként félmillió forintokkal, ami összesen ötmilliárd forint lenne, és hol van olyan párt, amelyik ennyit hajlandó áldozni azért, hogy a következő négy évben ennek a százszorosát tehesse zsebre? (És hol van nem 10.000x3, hanem összesen 3 ember, aki ne lopná el azonnal azt a félmilliót?) Sehol, és ebből láthatjuk, hogy a pártok pont olyanok, mint a nép, egy holnapi nagy nyereségért egy mai kis kiadást sem kockáztatnak. Kápé nélkül viszont körülményes. A nép nem hajlandó hozomra szavazni, hiába ígérik neki, hogy ha ránk szavaz, akkor a csecsemők is azonnal kapnak 14. havi nyugdíjat, arra fognak szavazni, aki prompt ad nekik 500 forintot, hiszen az csak egy szavazat, majd a nép többi része gondol a nyugdíjával, lásd Szőke Szakáll Vonósnégyes című örökbecsűjét.  Ha meg senki nem ad semmit, akkor minek is menne szavazni. 

És itt a vége. Az ellenzék elbukta a bulit már az előtt, hogy a versenyt egyáltalán kiírták volna, és ehhez még jön a biztos tudat, hogy ha egy fia választó se adja a voksát a Fideszre, akkor is a Fidesz elsöprő győzelmét fogja kihozni a szavazatszámlálás, már ha egyáltalán lesz ilyesmi, hiszen a rendkívüli állapot alatt nem lehet választgatni, és ugyan mibe kerül Erdogan barátunknak egy hónappal április előtt kiengedni a karcerből és útnak indítani Röszke felé ötvenezer szerencsétlen szír áldozatot, s mibe a szerb kormánynak átengedni őket, ha már Aleksandar Vučić bankszámláján van az erre a célra átutalt 10 milliárd forint. A 2019. évi választásokig meg bőven lesz egy éve a Fidesznek nullára amortizálni a másik oldal összes jelöltjét, annyi hülye meg nincsen, hogy egy év alatt vadiúj csapatot állítson fel belőlük az ellenzék.