Hogy egy szőrösdeszkán verné bele a smirglibe tekert kampós faszát a csalánbőrű öregördög az összes lukába az ilyen kiszáradt agyú laposférgeknek, akik nem elég, hogy betesznek egy ekkora szarhömpöly honfibú-nyivákolást a lapjukba, de hogy még versnek is merjék nevezni, az már oly mérvű bizonyíték az egész irodalomoktatás ellen, hogy magam állnék az élére annak a feldemhedt vasvillás, fáklyás tömegnek, amely az efféle mélységű stílmerényletek miatt indul porig égetni a hazai bölcsészkarok épületeit, inkluzíve a benne tenyésző és tenyésztett entitásokkal.
Amikor valami kósza búbarom kapott a saját analfabéta dalnokaira elköltendő négyszázmilliót, rögvest lelkendezésbe törtem ki, mert reméltem, hogy végre a magát költőnek tartó, kéttucatnyi plöttyedt trutymó hoppon marad, és a saját képességeiből kell megéljen, nagyon jó helyen lesz ez a pénz a messziről láthatóan hasonló, fideszes figuráknál, akiknek eddig nem osztottak lapot. Hej, de ment az ajvékolás, hogy a csúnya kormánybácsi nem adott puszit ennek a világ pusztulatja népségnek a bibis térgyecskéjére, pedig hogy megérdemelte volna az összes olyan irodalmi bűncselekmény, mint az Alföld, az ÉS, a Bárka, az Irodalmi Jelen, hogy processzióval járuljon a kormány közvetlen az ő bukszájukhoz.
Valami intelligensebb figura elmagyarázhatná nekem, mi a pék retkes faszától vers ez a szöveg? Hol találtatik benne a vers mint olyannak az EGYETLEN jellemzője? Mert csak egy van neki, ad definitum a vers ritmikus szöveg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.