Azt írja az újság, hogy miután elvették a fizetésüket, a katalán elnök és tettestársai megléptek Belgiumba, gondolom a kasszát nem vitték magukkal, de erről később biztos többet is meg fogunk tudni, illetve mindent meg fogunk tudni arról is hogy vitték meg arról is, hogy nem. Mindenesetre érdekes, ha nem is újdonságszámba menő megoldás, hogy felszínre bluggyannak a faszarcúak, felhergelnek, szétkúrnak egy országot, aztán amikor jönne a dádá, veszik a cókmókot és odébb mennek egypár határral. A búgatott tömeg meg ottmarad, és ha tovább hisztizik, kapja a megtorlást. Ha kussol akkor is. 

(Ennek a képnek szintén nincs köze a poszthoz, de a múltkor a férfiolvasók nagy táborát céloztam meg a női seggel, és úgy vélem, az esztétika ugyanennyire jár a nőknek is.)

A mindenféle magyar izgoncok méretes posztokat szentelnek a fotelforradalmárság károsságának, és én bizony ezt teljesen magamra is veszem, mert egy önző, tohonya patópál vagyok, aki egyetlen sima szájú nagyember és pláne sok apró, rücskös szájú kisember aktuális "az évezred legnagyobb" elnevezésű felhevülésére se megyek el, mert azt nekem nem fizeti meg senki. Márpedig az ilyesmiért kötelező fizetni; lehet készpénzzel vagy eredménnyel. Miután azonban már a Milla első demhedése ügyében is megírtam, hogy lelkes, de a szakmához szart se értő bolondokkal nem lehet eredményt elérni, és a maszop aktuális vezetősége is elmesélte nekem egy kávé mellett, hogy ők nem szerveznek megmozdulásokat, mert nem tudnák kordában tartani a tömeget, örökre kivettem magam a "nem fotelforradalmárok" halmazából. 

Persze megváltozna a hozzáállásom, ha a Soros György adna egymilliárd dollárt, hogy takarítsak itt ki, de ennek az esélye olyannyira elenyésző, hogy a bevezető kurzusokat se veszem fel a Zászlólengetés és Csőcselékhergelés című tantárgyból.