Indul a szeptember, nyúlós, nyákos, sikamlós, eszi a jókedvet és plöttyé teszi a bőrt a szemek alatt, fakul a tekintet és omlanak a csontok, mint a békebeli omlós, kókuszos kekszkarikák, rémes miket voltunk képesek megenni mint finomságot, a régmúlt ízein melankolizálunk, pedig a maiak jobbak, csak már nem vagyunk tavaszok, nyarak, amikor még nem voltak elvárásaink a tökéletesség iránt, hívén hogy hisz így tökéletes minden. 

Apró dolgok javítása, mert a nagyokat nem lehet. Nem tudjuk. Nem is értjük. A kilazult csavar, az elgépelt szó még reparálható. Az elvásott zokni is, de már nem javítjuk, több vele a gond mint venni újat, hullik bele a zokni a semmibe, fillérek, percek vesznek el, mennyi is a percenként hétmilliárd fillérszer zokni?, sokszorozott veszteség, magas elefántfű között apró alakok, nyomot se hagy a lábuk, még az oroszlán is csak ásít. Zúg a helikopter, csapszeg, stift, csapágy, kenés, százezer javításra kész alkatrész, bennük ujjongó boldogság, a szabadság, szárnyalás részegítő várása, biztonságtudat. Egy frappé a körúton, lehalkítva a híradó, és este, éjjel, egy szó: paradigmaváltás, de mi az a paradigma, nem fontos, nem neki szól, nem róla és pláne érte, alszik az oroszlán, a helikopter, pihen a sasszeg a rotortövön, szeretkezés és tejfölkanalazás pohárból, puffan az éjszaka, de már nem hallani.

 Átok a várakozás, a tett, teljesítmény másoktól függ, csak felhám vagyunk, szappannal, bőrradírral lekoptatható, mintha nem hullanánk enélkül is, tudjuk, kivárjuk, menekülünk a mosdókesztyű elől, de hova?, iszapos hullám emelkedik, talpunk a szörfdeszka, bizonytalanul siklunk, tudva, hogy nincs part ahova vinne a hullám, maga a hullám a part, rémes önbecsapás a siklás, diadalérzet az elkerülhetetlen sárbazuttyanás is, lám, úszni is lehet, nem olyan fárasztó, és lent, a sárhömpöly alján a szilárd talaj, s bár ott nincs levegő, de hát valamit valamiért, és megvetjük a lábunk, hadd tomboljon odafönn a lét, lótuszülés, utolsó pillantás és elmerülés a remélhetőleg létező belső békében, utolsó szippantás a sárból, holnap is lesz nap, de kit érdekel.