A szegényeknek időnként eszébe jut, hogy a gazdagok az ő pénzüket szedték el. Ez persze hülyeség, mert nekik nem is volt pénzük, amit el lehetett volna szedni. A rendszer egyszerűen úgy van kitalálva, hogy a szegények a keletkező pénzhez egyszerűen közel se férkőzhetnek, mivel ezen pénzek java része eleve a gazdagok által saját maguk számára készíttetett, sommásan kiiktatva minden közvetítő médiát. Na persze a szegények időnként begőzölnek a saját agymenésüktől és nekiállnak megszerezni a szerintük őket megillető pénzeket, és e siettükben halomra mészároltatják magukat, aztán ha végeztek, néznek mint a moziban, hogy még mindig vannak gazdagok, csak valami csoda folytán már megint nem ők azok. Szomorú ez. Mármint az, hogy a Föld népességének 90%-a segghülye. Vagy éppenséggel nem is szomorú? Hiszen ők a föld sója (nem gondolva itt bele Karthágó unikális esetébe), mellyel kapcsolatban mint azt mindenki, aki szokott étkezni (ez a Föld népességének 90%-a) tudja, hogy a túlsózott étel egészségtelen, ezért például nem zavarja a gazdagokat, hogy világszinten napi negyvenezer gyerek hal éhen, mert ezzel évente összesen tizennégymillió jövendőbeli szegénnyel kevesebb terheli a segélykasszát, melynek szükségességéről időnként komoly konferenciákat tartanak a gazdagok, de aztán mindig megállapodnak abban, hogy olcsóbb a rabszolgával elhitetni, hogy van választása, mint rádöbbenteni a sanyarú igazságra.