Már majdnem megírtam a véleményem arról, ahogy az ikrek születtek, de aztán rájöttem, hogy ebben az esetben fokozottan érvényes a mondás, hogy "A vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra", pláne ha nem is kérdezték. Továbbá meg hogy hogy jövök én ahhoz, hogy beleugassak mások életének szent pillanataiba, mégtovábbább, hogy utólag mi értelme az ilyesminek. 

Így aztán inkább írok arról, hogy a világ tele van templomokkal, melyek építése annyi pénzbe került, amennyiből Európa teljes népességét évtizedekig lehetett volna feltétel nélküli alapjövedelemmel ellátni, és ez a pénz mindössze egy 10%-os adóból és a közvetlen mezőgazdasági termelés hasznából jött össze, ehhez képest mi még egy ótvar kisvasutat is csak lopott, külföldi pénzből tudunk összecsinálni az 55%-os adóteher mellett, és még a középkort nevezzük sötétnek. 

Inkább írok arról, hogy Bassano de Grappa városkája úgy ki van csinosítva, hogy az csuda, minden szép és klappol, friss, tiszta kövezet, újdonatúj vakolat, falfestés, körömollóval nyírt pázsit, valamint összesen öt turista, akik mi voltunk, láthatólag valami olyan városi tanácsot választottak, amelyik képes volt az érdeklistában hátrasorolni a közpénzek ellopásának természetes igényét, még csak az érdekel, mi egyéb történhetett ott, hogy az – emlékeim szerint – mindig nyüzsgő, hangos turistacsoportoktól vidám városkára úgy ráereszkedett a feledés köde, hogy a legjobb étterem 73 asztalából ebédidőben csak a miénk volt foglalt és egyéb személyzet híján a tulaj meg a szakács szolgált fel. 

Itthon pedig van politika, nehezen kerülöm el az ezzel foglalkozó cikkeket, de igyekszem, a még tavaly is meglévő érdeklődés helyett inkább valami undorral vegyes közömbösség fog el amikor nem tudom elég gyorsan bezárni a lapot és végigfut a szemem a líden, de inkább az undor a fő érzelmi töltés. A "legyen már vége ennek" gondolat fészkel az agyamban, pont mint a csillapíthatatlan fejfájás, fülzúgás, reumás fájdalmak esetében, amiről az ember tudja, hogy nem lesz vége csak a halállal, de a kévánás feszt ott motoszkál az agyban, némi különbség, hogy a fülzúgás és a többi elkívánása precízen körülrajzolt vágy, az "ennek" viszont nem, elmosódottak a határvonalai, kezdem egy dologgal, aztán ahogy a dolog széléhez érek, élesebben kezd kirajzolódni egy másik dolog, ami szintén benne kell foglaltassék az ebben-be, és így tovább, és így tovább... szánalom, állítólag Tuvalun keresnek világítótorony-őrt koszt-kvártélyért.