Most, hogy a szárnyas éjfél ellibbenve továbbszáll
gondbaborult lelkemnek tétova vára felett
lanyha legyintéssel ígérve kivágni csalódott
szívkeserűségemnek szárbaszökő gyökerét,
felserkentem blogba ma rejteni mindama kételyt
mely élete alkonya vártán elönti a férfikebelt.
Ugye milyen gazdag a magyar nyelv, hogy hosszú sorokon át engedi verselni azt is, akinek nincs semmi mondandója?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.