Itt ez a könyv, ára 20 forint, 1979-ben vettem ki a Szabó Ervin Könyvtár 11. számú fiókjában, azóta eltelt 14.000 nap, akkor napi 20 fillér volt a késedelmi díj, ma 45 forint, vegyünk egy középértéket, most lógok nekik 316.400 forinttal, nem egy nagy összeg, de azért sajnálnám, ha rám akadnának, szerencsére már a Szabó Ervin nyomozó és kommandós osztaga sem a régi, vagy ha igen, akkor akár négy darab járókeretes könyvtárossal is elbánok, esetleg  leboltolom velük, hogy az ő pecsétjük mellett ékeskedő ex libris bélyegzőm lenyomatával együtt már ennyit ér a könyv és vihetik Isten hírivel.

Megy a Diggerdrájver című darab a színházban, egy Londonba kitelepült nehézgépkezelő csóka írta, ahogy olvastam a cikket róla, az jött le, hogy csak egy dramaturgot raktak a szövegre, állítólag nagy siker, és ennek erősen örülök, na meg reménykedem benne, hogy rendesen, precízen fizetik a szerzőnek a jogdíjat, például 300 forintot minden eladott jegy után és nem sunyiskodják el azzal, hogy jajdrágaszerzőúr, hát maga is tudja, mennyibe kerül színpadra állítani egy darabot, éppen kijövünk valahogy elsejéig mi is, ha magának is fizetnénk, le kellene vegyük a műsorról.

Az emberi elme a vágyak elméje, még mindig kapom a kéziratokat, de húsz év alatt annyit legalább fejlődött a magyar reményszerző, hogy nem azt kérdezi, mennyit kap a regényéért, hanem azt, hogy mennyibe kerülne kiadni, mert azt ő megfizetné, ehhez jó lenne, ha létezne egy olvasási díj, hogy elküldi a szöveget, szerzői ívenként 12.000-ért elolvasnám és utána közölném vele, hogy érdemes-e ezzel továbbmennie akármilyen kiadóhoz is, persze nem hinnének nekem, hanem mennének a szakiskolai fogalmazásdolgozat minőséggel is, de legalább én keresnék valami pénzecskét cserébe azért, hogy kiég az agyam, bár meggyőződésem, ennyi év olvasás után engem már nem lehet megrontani.