Szeretek díjakat nyerni, hatodikos koromban, miközben az osztálytársaim felhőtlen örömét kiváltó későbbi kirúgásomon dolgozott a tantestület, a sulival szembeni Közlekedési Múzeumban meghirdettek három versenyt, a vonat, a hajó és a repülő témakörben, s mivel egyéb dolgom nem volt, szépen sorban megnyertem mindhármat, igen büszke voltam mindre, meg a szüleim is rám, nyertem egy szép sárga Sokol rádiót, és egy Santa Fe feliratú pléh mozdonymodellt, sajnos a harmadikra nem emlékszem, de az is kb. hasonló kaliberű díj lehetett, sebaj.

Rögtön erre rá, ma jött az emil, hogy "alkotói díj"-at nyertem, már amennyiben nem egy másik Király Gábor nyerte, ez nem elképzelhetetlen, mert ezen a néven annyi különféle művész üzemel, hogy csak velünk meg lehetne tölteni egy stadiont, csápolnánk egymásnak, diadalüvöltések közepette rohannánk ki a színpadra megköszönni a szűnni nem akaró ovációt, de ha én vagyok aki ezt nyerte, amiről nemigen tudom, miről szól és mivel jár, örülök neki, a kiíró azt írja, hogy nem csak közlik a cuccaimat, de be is mutatnak, erre roppantul kíváncsi vagyok hogy fog történni, mert az emiljeiket mime formátumban küldik, nekem viszont uniocode-ban jelenít meg a rendszerem, s az ilyen levelek önmata mód hullanak a szpem mappába, szóval ha a felkapcsolat akarják velem venni, lesznek zökkenők, sebaj.

E két időpont között egyetlen díjat sem nyertem, ehhez marginálisan köze lehetett annak, hogy semmiféle olyan eseményen nem indultam, amin bármit is nyerni lehetett volna, és ennek nem az volt az oka, hogy ne bíztam volna a magam képességeiben, inkább az, hogy valahányszor elém került valami pályázat, mindig sikerült kitalálnom valamit, amivel lekicsinyellhetem, pedig valójában a vele való munkát nem akartam soha elvégezni. Az irodalmi pályázatok azért jók, mert azokkal nincs semmi munka, öt perc alatt legyűjtöm a verseim közül azokat, amelyek témába vágóak, beteszem az emilbe és elküldöm. Már ahova és amikor, mert a nem marginális kudarcaim között számon tartok párat, ahol a beküldött műveim semmit nem nyertek, és a győztes cuccokat olvasván máig nem értem, miért, na, ezekre a helyekre többé nem küldök semmit, hiszen láthatólag csodásan elvannak irodalmi értékű alkotások nélkül is, sebaj.