Ügyek nem mint egykori magyar vezér, mert akkor nagybetűvel írtam volna, hanem mint dolgok. Csak a tisztánlátás kedvéért, ad notam izé meg ilyenek. A kis kereteseket most, hogy összesen maradt 3 olvasóm, lehagyom, mert ha sokáig idegesítem őket, még ők is elmaradnak. Fényképet se teszek, mert ma lusta vagyok.

Nyitva az ablak, nehogy már a fiam legyen az egyetlen, akinek taknya-nyála egybefolyik, sokkal praktikusabb egyszerre kezelni sok náthát, gondolom, a patikus ad kedvezményt a nagybani koldrekszvásárlóknak, valamint a kínai őstermelő a zsebkendőre. Az ablakban megjelenik egy cinege (azért egy bagolynak jobban örültem volna, mert arról tudnám, hogy Pallas Athéné küldte, és most mindenféle ókori segítség jól jönne - vagy legalábbis a Fazekas Henrik, nem kapnék agyfaszt, ha kiderülne, igazából varázsló vagyok, öt percen belül lenne itt kormányváltás sorozatelhalálozási okokból, azt nem tudom, melyik isten küldözget cinegét és mi okból, de innen üzenem neki, hogy kösz), nem mondja, hogy nyitnikék, mert látja hogy már nyitva, kicsit rázza magát, totyorászik, pattog, aztán elrepül, én meg andalodva az idilli képen, visszagyűrve a természet e kis csodája láttán feltoluló könnyeimet kiügetek a konyhába és jelzem a nejnek, hogy úgy ennék egy kis süt csirkecombot. Holnapra ígérte.

Nekiálltam kedvenc íróm könyveit nyugati relációban próbálni terjeszteni, elsősorban is lefordíttattam az egyiket, majd legyűjtöttem pár tucat ügynökséget a netről, mert ezek a flancos nyugati kiadók finnyásak és közvetlenül nem beszélnek az írókkal, éjszakánként nyomatjuk az emileket a kölkemmel, mert minden ügynöknek más a hasafájása, a kedvencem, amelyik azt írja, hogy neki csak olyan szerző kell, aki kizárólag nála jelentkezik, és megvárja, amíg ők 3-4 hét múlva válaszolnak, van mondjuk 1000 ügynökség, ez meg azt hiszi, létezik szerző a világon, akinek van négyezer hete arra, hogy kivárja, amíg egyesével mind kegyeskedik reagálni, persze hogy elküldtük az ilyeneknek is, annyi engedményt azért tettünk, hogy a szövegből kihúztuk a "This is a simultaneous submission".

Közben csinálom a fordítást, és bár szeretnék vele rohanva haladni, nem megy, 15-20 sor után bedugul az agyam, meg kell nézzek egy filmet, vagy le kell feküdjem aludni kicsit, mondjuk ez nem nagy áldozat a részemről, mondhatni amúgy is kedvenc elfoglaltságom. Fura ez, de lassan belerázódom, és már előre tervezem, hogy a kész árut úgy adom el, hogy 4-5 évente jöjjön belőle új kiadás, és akkor viszonylag nyugodtan patkolhatok el, hogy hetven évig előre biztosítottam valami megélhetést a leszármazottaimnak, szóval szó se lehet róla, hogy abbahagyjam, legrosszabb esetben lesz a fiókomban 150 oldal papír, amivel az utódok ínséges időkben akármit is kezdhetnek.