Béke. A béke az jó dolog. A békében megölt emberek gyilkosát elfogják, elítélik. Vagy ha nem is fogják el, de össztársadalmi szinten helytelenítik a tettét. Békében lehet dolgozni a jövőért, nem gondolja az ember, hogy a gyerekét nem lesz aki fölnevelje, s nem gondol azzal, hogy a gyerekét erőszakos halál fogja érni. Békében az ember nem vág ki egy darabot a döglött lóból, hogy legyen mit ennie, és békében nem lakik félelemben egy pincében. Békében az ember utazik. Utazik a nagymamához, kirándulni, üdülni. Meg ünnepel. Nemzeti és egyházi ünnepet. Családit is. Évfordulókat.

Kimegy délelőtt a kolbászfesztiválra. Vagy a pálinkafesztiválra. Falunapra, búcsúba, vásárba. Múzeumba is jár. A munka végeztével otthon lazít. Tévézik, olvas, családol. Békében az ember mindenfélét csinálhat szabadon. Például kanállal eheti a pörköltet a lábosból, és hiheti, hogy most aztán adott az etikettnek a pofájára. Békében indivíduum maradhat. A béke egyénisége válogat a ruhaboltban, és pont azt a kacéran svejfolt királykék szoknyát veszi meg, ami annyira illik az egyéniségéhez. A szoknyából ebben a színben és méretben csak ötvenezer darabot gyártottak. De ez nem érdekli. Tudja, de nem akarja hogy ez a tudás elérjen hozzá.

Békében lehet veszekedni. Semmiségeken, butaságokon. Megsértődni, bevágni az ajtót és duzzogni a fürdőszobában. Aztán persze kibékülni is lehet, hiszen az összeveszésben ott van a jövő, ami biztosan lesz. Ami nem jelenti azt hogy majd kibékülés is lesz. De maga a jövő mindenképpen.

Békében lehet politizálni. Hogy a Kelemen Lajos legyen-e a polgármester, aki új bekötőutat ígért vagy a Nagylaki Péter, aki víztározót. Lehet szidni a kormányt, mert töketlen, nem ért hozzá és lop. Lehet tüntetni. Sztrájkolni. Elégedetlen hangú nyílt leveleket és komor petíciókat intézni az illetékesekhez. Le lehet leplezni a korrupciót. És háborogni lehet rajta. Az újságban öles cikkekkel lehet kikelni a nepotizmus ellen. Gyűjtést lehet szervezni a szegények, betegek, elesettek javára, s meg lehet tagadni az adakozást azzal, hogy a kormány dolga lenne, és meg is tehetné, ha nem lopná el, költené haszontalanságokra az adómat.

Békében lehet kicsi jövődarabkákat gyűjteni. Egy szép rokokó komódot a nappaliba, amihez majd meglesz a kis íróasztal és az ülőgarnitúra is, csak eleget kell járni a régiségboltokat. Meg lehet venni egy regénysorozat első kötetét, és tudni hogy a hetedik kötet majd megjelenik pár év múlva. Lehet bélyeget gyűjteni. Képeslapot, szalvétát, sörösdobozt, étlapot. Mindenfélét lehet gyűjteni. És persze gyereket lehet csinálni. Többet is. Gyereket csinálni fontos. Abban van a legtöbb jövő. Tulajdonképpen a rokokó garnitúra is csak kiegészíti a gyereket. Aki fel fog nőni. Óhatatlanul. Mert béke van.

Békében lehet karácsonyozni. Vesz az ember fát, feldíszíti, ajándékokat pakol alá, elénekli a csendeséjt, meg a mennybőlazangyalt. Töltött káposztát eszik dagadóval, halászlevet. Tokajit iszik és nenevesskoránt játszik a gyerekkel. Másnap elfogyasztja a maradékot.

De hát van háború. A háború az rossz dolog. Olyankor az emberölés egészen elfogadott, sőt elvárt tevékenység. Szépséghibája, hogy nem a Péterffy Jóskát lehet megölni, aki igazán rászolgált volna már, hanem vadidegeneket. De vadidegeneket ölni jó dolog, mert azok a mama párnacihájára utaznak, és különben is ölik a mieinket. És még hozzá külföldiül beszélnek és cukorral eszik a puliszkát. De legalábbis négerek.

Háborúban a dolgok egyszerűek. Ha menni kell, akkor menni kell, de nem szükséges utazási irodát felkeresni, a szabott helyen és időben vonat, repülő, teherautó vár, ami oda visz ahova kell. Nem is kell tudni hova irányul az utazás, a végcél szabott. Nem kell törődni, hogy lesz-e mit enni, mert lesz. Időben lesz, és kalóriában is elégséges. A ruhával sincs gond. Ebből a fazonból sokszázezret gyártottak, és az ember nem gondol arra, hogy milyen jól megy a szeme színéhez, hanem arra gondol, hogy ha sokan vagyunk annyira egyforma ruhában, akkor több esélye van annak hogy a mellettem állót öli meg az ellenség, mert semmi sincs bennem, ami miatt inkább engem lőne le.

Háborúban nem lehet politizálni. Olyankor nincs politika. Már persze van, de azt nem a Sági Pisti alakítja a szavazatával. Hanem a miniszterelnök úr. A haza üdvére. Hogy megnyerjük a háborút. A miniszterelnök urat a háború után persze fel lehet majd akasztani, de addig bízni kell benne, hogy tudja a dolgát. Háborúban nem bekötőút- vagy víztározóberuházás van, hanem bakancstalp- és sátorcövekprojekt. Háborúban az adócsalás megengedhetetlen. A kormány szidalmazása akkor se tolerálható, ha már a fél minisztertanács az elnök oldalági pereputtyából áll. Háborúban nincsen korrupció, mert az gyengíti a háborús erőfeszítéseket. A korrupcióról ezért nem jelennek meg cikkek. Háborúban az újságok nem hírnek látszó eseményekkel töltik meg a lapjaikat, hanem valódi hírekkel. Nem feltétlenül igaz hírekkel, de hát az nem is fontos.

Háborúban nem lehet veszekedni. Háborúban nincs kivel. Az egyik odaát öli a rosszakat, a másik meg ideát hal meg a rosszak munkálkodása eredményeképpen.Na jó, lehet veszekedni, sértődni és puffogni a vécé tetején. Csak nem célszerű, mert ha épp akkor találja telibe egy srapnel a budit, a kibékülés egy örökkévalóságig húzódhat. Háborúban komolyan kell venni a dolgokat. Ha a szomszédasszony rád rázza a szőnyeget az emeletről, az nem akkora baj hogy szólni kelljen érte. Ha viszont húst süt és nem ad a gyerekednek, akkor joggal meggyűlölheted.

Háborúban kicsi jelendarabkákat lehet gyűjteni. Ma krumpli osztottak és nekem sikerült két szatyorral is szereznem. A rokokó puffért fél kiló zsírt kaptam. Nem lőttek be ágyúval az ablakon, és bár igazán sajnálom Károlyiékat, de mégiscsak jobb hogy az ő házukat bombázták le mint a miénket. És a romok közül el lehet hozni a Károlyi Ancsa bundáját, ami valami őrült szerencse okán épségben maradt és más se találta meg, mire odaértünk.

Háborúban lehet karácsonyozni. Szerez az ember fát, feldíszíti, ajándékokat pakol alá, elénekli a csendeséjt, meg a mennybőlazangyalt. Lucskos káposztát eszik, meg hajában főtt krumplit. Bort iszik és nenevesskoránt játszik a gyerekkel. Csak nem biztos hogy lesz másnap.