Azt kéri a barátom, meséljek, mi történt velem ma. Aztán megsértődik, hogy írom, semmi. Rutin van ugyanis. Ébredek délben, eszem, téblábolok, olvasok, alszom, ébredek este, sorozatot nézek, fordítok, elmosogatok, hogy hajnalra a nejnek legyen rendes a konyhája, aztán lefekszem, hogy délben ébredhessek.

Nem mondom, hogy ez az a nagy élet amiről honfitársaim többsége már annyit olvashatott volna, ha a ruhacímkéken kívül egyáltalán olvasna valamit, és még így is 90 fokon mosnák a tiszta selymet, ha futná nekik ilyen delikát anyagra. Nagy élet az húszéves korban van, akkor magától értetődően az van, aztán akinek sikerül jelentősebb pénzösszegekre illetve széles ismertségre szert tennie, annak  folytatódhat, de mi többiek a harmincas éveink után már csak kis életre számíthatunk, na, megint a magam mai hangulatát vetítem ki a teljes emberiségre, sebaj.

Szóval ez egy kis élet amit élek, eléggé monoton is, viszont amióta ebbe a lakásba száműztem magam, azóta már azt is eredményként könyvelem el, hogy a nej felhagyott azzal, hogy rám szóljon, pakoljam el felkelés után az ágyneműmet, évtizedek harca végződött győzelemmel, most pukkanhatna pezsgő és indulhatna a tánc, ha kedvem lenne alkoholt inni és két lábra emelkedni a fotelből, de nincsen, eleve el lett tolva dolog azzal, hogy vizionárius vezetőink az egész fajra ráerőltették a fáról való lemászás ideáját.

A kis életnek további előnye - vagy hátránya, ha pont olyan kedvemben vagyok -, hogy nem kell beszélgetni, nem kell mindenféle lehetetlen időpontokban szabott helyeken megjelenni, mert ilyenkor szinte elkerülhetetlen látni egyeseket, akik éppen nagyélnek, és mi közöm nekem vadidegenek boldogságához, tiszta kukkolós érzés. A huszonévesek nagy élete érdekes mód nem az, s annyira öreg pláne nem vagyok hogy azt gondoljam tombolásuk láttán, hogy "ha megöregszenek, majd meglátják, mennyire nem csupa tejszínhab az élet", mert ezt annó én se hittem el, és igazam is lett, teljesen tejszínhabosan éltem idáig, most kísérletezem azzal, hogy a fejemben élő tejszínhab receptjét átkonfiguráljam arra ahogy effektíve élek, és akkortól megint nem lesz semmi bajom.