Takanéni meséli, hogy náluk homok a talaj, szóval ott nemigen lenne jó őskori fazekasnak lenni, én meg mondom, hogy de miért ne, kell ott legyen agyag, csak mélyre kell ásni, különben nem lenne vízzáró réteg a földben, tehát nem lenne víz, mégtehátabb nem alakult volna ott ki település.

Takanéni súrolja a tűzhelyet, én dohányzom a konyhaasztalnál. Aztán mondja: eltűnt víz. Kérdem, miért? Hát hogy a MOL a környéken elkezdett dolgozni, és egyik napról a másikra az összes kútból eltűnt a víz s mivel azon a környéken a házakba építették a kutakat, sorra rogynak be a házak is. Érdeklődöm, hogy és akkor most mekkora a környéken a felháborodás, vezeti-e a polgármester a kapás-kaszás parasztokat rohamra a MOL ellen, de Takanéni szerint nem tesz semmi ilyesmit, és amúgy a falu népe se túl buzgó a víz s pláne a felelősök keresésében, de reméli, hogy majd leváltják a polgármestert. Mi van, értetlenkedem, kik váltják le? Hát a választók, mondja. Maga nem választó? De, csak nem szoktam elmenni, feleli, és súrolja tovább a már tükörként ragyogó platnit, miközben rezignáltan hallgatja, amint elébe tárom a nagy igazságot, hogy ő is lehetne választó, bár ha nem megy el választani, akkor persze tényleg nem az, úgyhogy meghívom a legközelebbi önkormányzati választás napjára, itt van internet, és nézheti velem együtt onlány, hogy leváltották-e a polgármesterét a választók, vagy további négy évig nincs mit tenni. 

Takanéninek tetszik Budapest. Kéne rá költeni kicsit, töpreng, a házakat kifesteni, meg ilyesmik, mondom, valóban, bár ha már a víznél tartunk, a bérházas vonulatban még mindig több mint 10%-a a lakásoknak vécétlen, fürdőtlen, szóval nem csak a homlokzatfestés volna itt feladat, kérdi, hogy miért nem zavartam el akkor a Tarlóst, mondom, hogy rajtam speciel nem múlt volna, csak az Mszp, az Lmp, a Jobbik, és a DK nem akarta elzavarni. Takanéni leteszi a súrolószivacsot, leül velem szembe, rágyújt. Nézzük egymást. Néha parányit biccentünk, csak úgy nyakból. Csendben.