A gangra itt időnként kipakolják a használt férjeket. Azok meg csak ülnek a kempingszékben, kornyadoznak, még egy újság sincs a kezükben. Hol az egyik, hol a másik lakás előtt tűnik fel egy ilyen, mind elég szomorúnak tűnik, bár ki tudja, lehet hogy csak a vezető hazai filozófusok lerakata ez a ház, és ilyenkor dolgoznak, ezért nem megy oda hozzájuk beszélgetni a másik, akit – valószínűleg asszonyok közötti keretmegállapodás alapján – csak akkor tesznek ki száradni, amikor emezt már bevették a napról. 

Velem ez egyelőre nem történhet meg, mert hiába ösztökélem a nejt, hogy amikor traccspartira gyűlnek össze a nők, somfordáljon oda, és keveredjék velük jó viszonyba, nem akar, úgyhogy nem ismerheti meg a kempingszékes férjdunsztolási eljárás finomságait, elrontottunk valamit azzal, hogy a gyerekek nem húsz éves korukban szülnek, hogy mire ilyen kop.pecs. állapotúra töpped az ember, az unokákat még ne idegesítse a puszta léte, de már ne is leljék automatikusan örömüket a nagypapában, szóval hogy összesúghassanak, hogy már megint itt lábatlankodik a papa, fogd a nyugágyat, fiam, és kísérd ki az öreget egy kicsit, ott horkoljon fényes nappal, ne a tisztaszobában. 

Régen Pesterzsébeten laktam, ott egy udvarban volt négy család, minden hétvégén kint rotyogott a kaja az udvaron, vének, kölkök összejártunk, a diófa alatt ultiztunk, az asszonyok, lányok fele-fele arányban egymással és velünk törődtek, felváltva szóltak a különféle zenék, mert mindenkinek volt olyanja, amitől legalább az ő hátán nem állt fel a szőr, a többiek meg gyakorolták a tolerancia nemes erényét, így ismertem meg a népies műdalok eladdig számomra titkos misztériumát, míg az öregek fogfájásra emlékeztető arckifejezés-tüneteket produkáltak a Kinks és a Black Sabbath hallatán. Ott ilyen munkásnépek laktak, nyugdíjasok, aktívak egyaránt, mindig volt mit beszélni a gyárról, a műhelyről, s a világ általános romlásáról, mert az öregek idejében minden jobb volt, és akkor ittunk még egy fröccsöt, de olyan nem volt, hogy a hetven éves Imre bácsit a fülénél fogva felcsíptették volna a fregolira, mert ott nincsen útban senkinek. 

Szóval lehet hogy teljesen félreértem a helyzetet és a maguk örömére szomorkodnak ezek a korombéli emberek gangon, a fiatalok meg valami másik bolygón élnek, mert soha nem hallok sehonnan se zenét, cserfelést és duhaj jókedvet, az udvarra nem tesznek ki asztalokat, hogy pár pár közösen főzne és most megegyék együtt, igazából csak akkor tudnám meg, idegesítene-e, ha ígyképpen lenne, de abból kiindulva, hogy ez a halottság is zavar, meglehet. A standard állapot nem kedvez a "mindenre morgó vén pöcs" karakter kifejlődésének.