Rémesen lecsökkent a tűrésküszöböm, s ezzel együtt megemelkedett a közömbösségfaktorom, ez abban megmutatkozik, hogy rövid távon se viselem el, amikor a bajaikkal terhelnek a népek. Nem azért, mert van nekem is bajom elég, hanem éppenséggel, mert semmi bajom nincsen, és ezt egyesegyedül magamnak és a nejemnek köszönhetem, senki soha nem tolt alám szakmát, pozíciót, bevételt, nem tett fölém főnököt és Istent.

Fiatalon, abban a 2 évben, amikor alkalmazott voltam, ha emberkedett velem a főnököm, elcsattogtam a szakszervezetisemhez és addig rugdostam, amíg rendet nem tett a főnök fejében. És ha nem tett, vettem a kalapom és továbbálltam. Nagyon egyszerű ez, ha az ember eldönti, mihez van joga és mihez nincsen gyomra. Fel köll állni, és ütni, nem foglalkozva a körülményekkel, nem várva, hogy a világ igazságossága úgyis eljövend, mert miért pont most tenné. Aki ottmarad és lesütött szemmel húzza tovább az igát, az igavonó barom és semmi oka megütközni azon, hogy úgy is bánnak vele.

Beszélgettünk valakivel, panaszkodott, hogy kevés a fizetése és hogy rosszul bánnak vele. Nagyon megsértődött, a mondat közepén állt fel és hagyott ott minket, amikor rádördültem, hogy nekem ebből elegem van, hogy teszek a problémáira, van a szakmájában még ötvenezer ember, ha nem tudják kiverekedni maguknak a pénzt,  emberi bánásmódot, akkor pont megérdemlik, hogy így éljenek. Felszegett fejjel rongyolt volna elfele, amikor elkaptam a karját, hogy azért a kávéját még fizesse ki, mert a Róbert bácsis korszakomnak is vége.

Ápolók, tanárok, bérszámfejtők, kőfaragók és balett-táncosok, felejtsétek el, hogy nálam a legcsekélyebb részvétre is leltek. Ki vagyok én, hogy megoldjam a gondjaitokat? Kik vagytok ti, hogy van pofátok engem használni a keserűség levéhez bögrének? Már semmi közöm hozzátok, az életetekhez, nyomorotokhoz, mert kifáradtam az empátiából. Nem mondom, hogy emiatt egyedül maradtatok, de az biztos, hogy nélkülem. Tessetek türelemmel viselni a megaláztatást, melyet magatok vontatok a magatok fejére.

Lesznek választások. Olyanok, amilyenek. Én aznap felveszem az öltönyömet és leszavazok az MSzP jelöltjére, mert amióta eszemet tudom, arra a pártra szavaztam, amelyiknek a nevében s programjában megtaláltam a "szocialista" szót, s amelyikében nem volt ott a "nemzeti". Nem szeretem és igénylem a nemzetállamot, alapvetően a proletár internacionalizmus híve vagyok, de egye fene, jó lesz nekem a proletár jelző nélkül is. A választások előttig pedig nem olvasom, milyen valódi- és álbotrányok kísérik és határozzák meg az ország életét, köszönöm, elég volt. Majd amikor lőni kell és akasztani, akkor tessenek szólni.