A borscs az egy céklaleves, tehát lila a színe. A lila színű leves pedig gyerekkortól tudott, hogy hideg meggyleves, a cékla pedig savanyúság, ezért a jóérzésű magyar felnőtt borscsot csak csukott szemmel eszik, örömére a jelentősebb vegytisztítói hálózatoknak. Persze lehet rajta javítani, ha a dolgozó nem keveri el benne a tejfölt, mert akkor szép marad. Fontos, hogy az ember ne csak úgy belehajigálja a zöldségeket a lébe, hanem előtte ritka olajon, bömbölő nagy lángon megfuttassa. Az íze kedvéért. Ilyen "nemnézekrá" étel még a pacalpörkölt, amit egyszer ettem életemben, katonakoromban Pápán valami városszéli lepukkantban, máig emlékszem rá, milyen fölséges volt, de a kinézete miatt azóta se kísérleteztem vele, lássuk be, ezernyi étel van, ami legalább olyan jó plusz gusztusos is.

Az emberiség naponta 12 milliárd kiló = 12 millió tonna élelmiszerféleséget zabál fel, ez 400.000 vagonban férne el, ami is 4 millió méter plusz a mozdonyok, vagyis egy Budapest központtal rajzolt 650 kilométeres körön roboghatna Uroboroszként, jellemző módon nekünk kellene a kör belsejéből tölteni és kívülről szednék le róla a kaját, de legalább semmi idegen ügynöknépek nem tudnának bejönni, mert trutymóvá darálná őket az emberiség táplálékkészlete. Idővel azért csökkenne a vonathossz, mert mire a muclimok, usákok, négerek és a kínaiak ideérnének, mind megförmednének éhen az úton, a japánok ennének útközben nyers halat, tehát ha az Adria felől érkeznek, akkor tök buli lesz, közös himnuszt fogunk elfogadni, hogyaszongyahogy "Magyar-japán közös határ, hollári lári hó". 

Ennél azért egyszerűbb, ha olyankor jön egy Siófok méretű aszteroida, amikor a Bruce Willis éppen alszik, persze a tengerbe esne (nem a Bruce), amitől a japánok kétségbe, mert nyers helyett főtt hal lenne vacsorára, és lenne egy háromszáz méter magas szökőár, amitől rendben megmurdel a ma ismert civilizáció, kivéve a nálunk ismert unortodox, illiberális formáját, viszont tárgyalópartnerek híján okafogyottá válnának a Brexit tárgyalások, tekintve hogy Brüsszel helyén cápák és garnélarákok vacsoráznák a szép kövér eurobürokraták hulláit, Nagy Britanniát meg hamarost újra el lehetne foglalni az okosan, időben a hegyekbe menekült kőbaltás magyar pincérektől.

Nézem a könyvheti programokat, idén sehova nem lettem hívva, ezzel az eddigi 88 könyvhétből ez a 61.; nemes hagyományt ápolunk mi egymással.