Most olvastam a fécen egy viccet: Két ellenzéki megy a sivatagban. Mármint külön. Két különböző sivatagban.
Na, erről jutott eszembe, hogy most már tényleg nincs más megoldás, mint leváltani a teljes ellenzéket, melynek sajnos nem megfelelő módja megvárni míg Orbán újra kétharmadot szerez, ugyanis az ő seggéből és feneketlen bukszájából úgy pattognak elő a frissebbnél frissebb ellenzéki pártok, mint bolhák a mosni betett kutyából.

Gyerekek, ezt kajakra buktuk. Jelzem, mind Ausztria, mind Ausztrália gyönyörű és élhető hely, amikor két évig Spanyolországban éltem, úgyszólván izgalmatlanná vált a hazai közélet rothadása, egyszerűen nem ért oda a szaga, na. Persze olvastam mindenfélét róla, meg el is hittem, csak éppen ott zsormotolt az ablakom alatt a tenger, üvöltöztek a sirályok és a focidrukkerek, s amikor unalmunkban leslattyogtunk a partra homárt enni csípős, sáfrányos szószban, pont nem került a beszédtémáink közé, hogy mit össze sanyarog otthon a velem egy bardában szőtt liberális értelmiség. 

Itthon aztán, hogy hazajöttem, kissé kikezdte a lelkemet a nácitolvaj vircsaft, sipákoltam, ötleteltem, vitatkoztam, de mostanra már kezdek itt is a spanyolországi hangulatig jutni, persze most nem olyan könnyű, de amikor csak szó kerül arról, hogy milyen egy ordenáré trükkel irtják épp a mit tudom én milyen kórságban szenvedőket, meg veszik el az özvegyek és árvák utolsó fillérjeit, simán leállítom a beszélgetőtársamat, hogy addig nem érdekel a dolog, amíg nem két, szabályszerűen tisztított AMD-65-össel és tíz javadalmazás lőszerrel jelenik meg, plusz a direktívával, hogy hova vagyunk beosztva fideszest gyilkolni. Illetve már lejjebb  adtam, szívesen megyek emeszpésre, dékásra, elempésre és schmuckandoros típusú aprópártosra is.