Mondjuk, rákbeteg vagyok. Oké, benne van a pakliban. És a doki azt mondja, van rá gyógymód. Aztán jön egy bizottság, és azt a döntést hozzák, hogy nekem nem jár abból a kúrából, ami 80%-os valószínűséggel megment, csak abból, ami 20%-ossal. Ami ugye azt jelenti, hogy gyakorlatilag halálra ítéltek. Nem igazán ismerem az uniós jogot, de szeretném elolvasni azt a törvényt, amely szerint ki lehet nevezni olyan bizottságot, amely uniós polgárokat ítélhet halálra. 

De tegyük fel, van ilyen. Következésképpen nekiállok diszkréten haldokolni, lehetőleg otthon, mert mint kiderült, kár belém a kórházi ágy és a drága nővérkeidő. És csak haldoklom, haldoklom, hogy már csak két-három hónapom van hátra. Na, ekkor fogok egy GLOCK 17L nevű maroklőfegyvert, besétálok ennek a bizottságnak az ülésére és szépen legyilkolom a 4/5-öt részüket. Azért csak ennyit, mert végtére azért nekem is hagytak húsz százalék esélyt, és rendes ember vagyok, aki helyteleníti az aránytalan megtorlást. Ekkor jön újra az állam a maga lehetőségeivel: lecsukat életfogytig. Mit mondjak, komoly visszatartó erőt fog számomra képviselni ez a lehetőség, hát ennek fényében kérem szépen azokat az emberségükből kivetkőzött mengeleivadékokat, akik elvállalják egy ilyen bizottságban a munkát, hogy igaz hittel imádkozzanak alvilági urukhoz, hogy se én, se más, hasonlóan kevéssé beletörődő ügyirat ne kerüljön az asztalukra.