Hirtelen kiderült, hogy mindenkit megdugott a főnöke, vagy legalábbis kinyilvánította ebbéli vágyát. Hát, hogy mik vannak?! Magam alatt vagyok a döbbenettől. Nos, a férfiak minden jó nőt meg akarnak dugni. E cél elérésére a történelem kezdete óta a fiatalságukat, bátorságukat, karizmatikusságukat, továbbá hatalmukat, gazdagságukat, erejüket vetették be. Szerencsés esetben törekvésük találkozott a célalany elképzeléseivel, vágyaival.

Miért van az, hogy a nők nem a fenti eszközökkel élnek? Talán mert nekik nem céljuk, hogy minden útjukba akadó férfit lefektessenek. A fene tudja miért, de tényleg nem. Válogatósak. Hogy mi alapján választanak, szintén érthetetlen, mert a göthös törpe ugyanúgy kívánatos lehet egy nő szemében, mint a daliás kazánkovács. Az már ritkább, hogy a löttyedt bőrű, pocakos, aki viszont ettől még férfi, hát igyekszik kiegyenlíteni a versenyhátrányát. Például teszi ezt úgy, hogy egyszerűen (vagy bonyolultan) megfizeti, hogy a nő lefeküdjék vele. (Most tekintsünk el annak a magától adódó kérdésnek a taglalásától, hogy miért is alakulhatott ki a férfiakban az a nyilvánvalóan abszurd elképzelés, hogy egy nőt vacsoráért, pénzért, bundáért, főszerepért az ágyukba vihetnek.) 

Három verziót látok. Már a mai, európai/amerikai világnézeti és életállapotok között hármat.

Az első variáció, ahol kétségkívül megvalósul a kényszerítés kísérlete:

Az a potrohos vénember, aki nem rendelkezik a fentebbi versenyképességi eszközök egyikével sem, maximum a kuplerájba mehet ha rátör a késztetés, de a világsztár-aspiráns Hayde Josheg bugyijába soha be nem juthat. Ellenben a hasonló testi adottságokkal rendelkező stúdióvezetővel, producerrel, rendezővel, férfi főszereplővel. A színésznőnek két lehetősége van. Vagy megtagadja a közreműködést az aktusban, vagy szépen megoldja kötőjét. Az első esetben nem ő, hanem Tchodass Chebel fogja 10 millió dollárért játszani a főszerepet. Hogy is mondja a vicc? – Asszonyom, lefeküdne velem egymillióért? – Persze. – És ezerért? – Mit képzel, mi vagyok én? – Nos, azt már tisztáztuk, már csak az áron alkudozunk. Persze ez vicc, nem tartom a rendező kényszerítő elvárását beteljesítő komikát kurvának. Általában senkit se tartok kurvának, egyszerűen így vagyunk mi, emberek összerakva, hogy mérlegeljük, mi éri meg nekünk, hogy valami célunkért milyen áldozatot vagyunk hajlandóak meghozni. De csak annak van erkölcsi joga, hogy zaklatást, erőszakot kiáltson, akiben volt annyi kurázsi, hogy visszautasítsa a nem kívánt nyomulást. Az nem érv, hogy "annyira nyomult, hogy egye penész, lefeküdtem vele", vagy hogy "de hát annyira akartam azt a szerepet".

Mert világsztárnak lenni nem létkérdés. A faluról Hollywoodba áradó jelölteknek már Kalifornia határa átlépése előtt tudniuk kell, hogy ez benne lesz a szerződésükben. Még akkor is, ha nem. Mert annyira senki nem unikálisan zseniális, hogy ne lenne helyettesíthető valaki mással. Ez egy ilyen iparág. Kereslet-kínálat. Amíg több azonos tehetségű színésznő aspirál munkára, mint ahányat a piac felvenni képes, addig ez nem fog megváltozni, legfeljebb kap egy halványlila sminket. (A reményteljes szubrett lihegve hanyatol a rendező karjába, aki ekkor behívat két tanút, aláírattatja a lánnyal az "Engem nem kényszerített" felzetű, BKR-62/17z jelű formanyomtatványt, s csak utána leheli első csókját a művésznő tulipán ajakára.)

A filmipar száz éves története során a szexuális zaklatás kérdése mint olyan most merül fel először ekkora erővel. Eddig még a nyílt nemi erőszakot is eltussolta a szakma. A társadalom – remélhetőleg – most érett meg arra, hogy kinyissa a szemét és látva lássa, hogy működnek, működtek ezek a dolgok, illetve és főleg, hogy ezt elkerülhető negatívumnak tekintse. Mert azért a társadalomnak azt a tehenészlányt is védenie kell, aki szellemileg nem sokkal áll Riska felett. De hát a nők alkotják az emberi nem 50%-át. Tessenek nekik gerincesen ellenállni, vagy hatalmi helyzetben lévővé válni, akkor majd bociszemű alandelonok picsogásától lesz hangos a média, hogy a gonosz rendezőnő az ágyába kényszerítette. Vagy sem. Mindenesetre akkor is helyénvaló a rendszer eme szegmenséről beszélni ha marad a férfiak többségi részesedése a hatalomban, mert az, hogy a színésznő úgy dönt, hogy a szerep eljátszásával több önbecsülésre tehet szert mint amennyit elveszít a szexmunkási aktussal, még nem teszi a zaklatást pozitív példabeszéddé a vasárnapi iskolában. Mindenesetre ez a mostani nyilatkozatözön határozottan arra mutat, hogy a nők nekiálltak gerincesen ellenállni, és bizony, meglesz a foganatja, mert mostantól a rendezők kénytelenek lesznek a közönséges nyomulás helyett a második variációban bízni, ha sztárt akarnak dugni, és még akkor is hurokban fogják érezni a fejüket. 

Másik variáció az önkéntes vállalás kérdése. 

Ha azért, hogy

- luxusban élhessek, úgy döntök, hogy feleségül megyek Vajna művész úrhoz,
- a hét gyerekem és a két feleségem rendszeresen kajához jusson, hajlandó vagyok hetente kétszer henteregni egy mombassai szállodában a hatvanöt éves, lottyadt német könyvelőnővel,
- megkapjak egy szerepet addig ficergek, míg sikerül bebújnom a producer ágyába,

az az én dolgom, és az eredmény ismeretében jó döntés, mert én lettem a dúsgazdag feleség, az én gyerekeim nem haltak éhen, nem egy másik színész kapta a Nagy Független Filmben a szerepet. E döntés után viszont kényszerítésről, erőszakról beszélni nevetséges. Ha pedig sikerült magam megkeféltetnem azzal a producerrel, és mégse kaptam meg a szerepet, akkor legfeljebb üzleti-etikai vétségben marasztalható el a gaz férfiú.

 A harmadik verzió, amikor úgy valósul meg a kényszerítés kísérlete, hogy a nőnek nem áll módjában úgy dönteni, hogy elutasítsa az erőszaktevőt.

 a. variáns:
Adminisztrátornak, adatrögzítőnek, szalagmunkásnak lenni általában létkérdés. Tehát amikor az osztályvezető vagy a műhelyfőnök adja félreérthetetlenül tudtára a kisasszonynak, hogy vagy leszopja őt szerdánként kettőkor, vagy röpül a picsába, akkor nincs választás, mert ha nem teszi meg, munka nélkül marad és éhenhal. És több adminisztrátor van Földön és egen, jó Horatióm, mint színésznő. Tehát közülük sokkal többet ér ilyen megaláztatás.
b. variáns:
Random férfi verbális vagy fizikai fenyegetéssel kényszeríti a nőt az aktusra. 

Na, leginkább őértük fáj a szívem és a jogérzékem.