Ugribugri Kecske Zsolt,
kecskegyerekecske volt.
Kiugrált a játszótérre,
rálépett egy százszorszépre.
Megsajnálta a virágot,
mek-mek-mek-mek felkiáltott.
Köré gyűlt sok kecskegyerek,
Kecske Zsolti mért pityereg.
Meglátták a tragédiát,
vígasztalták szegény gidát.
Aztán megjött anyukája,
s hazavitte vacsorára.
Hol vannak a csillogszemű lányok
Merre jár a fényes telihold?
Színek, pergő kalejdoszkóp álmok,
csak a volt, csak a volt...
Hol vannak az andalító séták?
Nem találom többé azt a kort.
Gyertyafényes kölyök-romantikánk
csak a volt, csak a volt...
Hol vannak az összeborulások?
Az élet ízére pazarolt
felhőtlenül víg bolondozások?
Hol a volt, hol a volt?
Még csak tizenhét napja vagyok költő
de már utálom e széles világot,
és a hátralévő fél emberöltő
alatt még búsabb verseket rinyálok.
Lehetnék snájdig benzinkút-kezelő,
vidáman élveznék minden szép napot.
Kezemben mérőrúd és ablaktörlő,
hálatelt autósok adnák a jattot.
Én vagyok hülye hogy költőnek állok,
mikor már nincs ennek semmi piaca;
s lelkemnek odőrje se elég pállott
hogy felkaphatna a bulvármédia.
Izomból szapulom hát a világot
miként a többi unfähig pária.
Koldulni nem szabad a magad és a fiad cipőjéért, mert azért meg kell dolgozni. A koldus legyen elég gazdag, hogy saját erejéből tudjon cipőt venni magának. Koldulni csak mások cipőjéért szabad, de azért is csak akkor, ha már neki nincs több, hogy odaadhassa. Ilyenkor azonban nem csak szabad, de kell is koldulni. Bár nem elvárás. Mert koldusnak nem mindenki alkalmas.
Nem kell megkérdezni, hogy akiért koldulsz, az miért nem dolgozott meg a cipőjéért. Az az ő ügye. A te felelősséged eldönteni: kérdezel tőle, vagy kiállsz érte az út szélére. Ha a miért a fontos, akkor jobb nem belevágni. Elég kolonc az neki, hogy más dolgozott meg érte. S ha nem nyomja a lelkét, az se baj. Mert tulajdonképpen jár neki. És azért vagyunk sokan, hogy jusson is. A juttatás magában hordozza a jutalmát. De legalábbis büntetés nem jár érte. Többnyire.
Koldulni alázatosan kell. Nem gőgösen, mert az útonállás, és az kerülendő. Nem csak mert törvénytelen, de attól könnyen el lehet hinni, hogy annak kevésbé kell a cipő. Pedig ezt nem lehet tudni. A koldusnak el kell hinnie, hogy nincsen annak, akihez odalépett. Sem tekintettel, sem szóban nem kárhoztathatja, aki nem adott. Ha látja is a lábán a cipőt.
A koldulás magányos mesterség, mint ahogy az adakozás is az. A büszkeségnek benned kell maradnia. Hogy nem magadért teszed, azt nem kell tudnia senkinek, de meg nem is érdekel senkit. Lényegtelen. A fontos, az a cipő.
Koldulni ismeretlenektől kell. Attól koldulás. És a legjobb, ha olyanért teszed, akit nem ismersz. Ha ismeretlen, nem kaphatsz tőle viszonzást, de nem is ül beléd a kisördög, hogy kérj tőle valamit. Mert az nem járja, hogy nesze, itt egy cipő, de most húzd egy kicsit a taligát.
Ha a koldust felelősségre vonják a cipő minőségéért, szabadkozzék, de ne ígérje, hogy jobb cipőket fog szerezni. Mert amíg minden lábra nem jutott, addig fontosabb a talp, mint a szépség. Ezért aztán a saru és a bocskor is megteszi. Meg hát praktikusabb is, mint a lakkcipő.
Koldulni nappal kell. Mert oda kell add az arcod érte. A cipőket pedig éjszaka kell az ajtók elé tenni. Loppal, suttyomban.
És nem ildomos névjegykártyát hagyni benne.
Március 15-én adták át a Parlamentben a legrangosabb állami díjakat és kitüntetéseket. A díjazottak között találhattuk Kiskit, aki a Magyar Köztársaság Közlegényi Keresztjét vehette át. Lapunknak sikerült a kitüntetett notabilitástól interjút kivenni.
K: Bár nem kell Önt bemutatnunk, mégis arra kérem, mondjon pár szót önmagáról a saját szavaival!
V: Örülök ennek a kérdésnek, mert rettenetes kínban lennék, ha mások szavaival kellene önmagamról nyiltakozni. Nos, 186 centi magas, 55 éves, barna szemű, őszhajú férfi vagyok. Gyermekként még ennél sokkal alacsonyabb voltam, és eredetileg a hajam is barna volt. A szemem színe, na az nem változott. Egészségi állapotom jónak mondható, igaz, szemüveget kell hordanom, és a székletemmel...
K: Egy pillanat! Elnézést, hogy félbeszakítom, de most ebben az ünnepi hangulatban ha inkább a munkásságáról hallhatnánk!
V: Egy nemzetállamban a munkásság a történelmi körülményektől függően hol elnyomott, hol polgárosodó, mitöbb kapitalizálódó osztályként élte, éli mindennapjait. Az én munkásságom úgy gondolom megelégedett. Rendes fizetést, némi ezen túli juttatást nyújtok nekik, a női munkásságom pedig nőnap alkalmából...
K: Magasra értékelem, hogy ilyen nyíltan beszél ezekről a fontos dolgokról, de talán ha arról is ejtene pár szót, hogy mely tevékenysége alapján érdemelte ki ezt a jeles kitüntetést!
V: Nos ez pár éve kezdődött, amikor meghallottam, hogy a népszerű kabarettistát, a fingós poénok királyát méltán szeretné a kormányfő Kossuth-díjassá emelni. Megkérdeztem pár barátomat, hogy mi is a folyamata egy ilyen kitüntetési listára felkerülésnek. Azt válaszolták, hogy kell egy-két jó emberemnek lenni, aki felkeresi a döntés előkészítésével foglalkozó bizottságot, és meggyőzi őket arról, hogy engem is kitüntessenek. Megkérdeztem, hogy mennyit kell fejenként fizessek a...
K: Köszönöm az interjút.
