kiski

Most, hogy a szárnyas éjfél ellibbenve továbbszáll
gondbaborult lelkemnek tétova vára felett
lanyha legyintéssel ígérve kivágni csalódott
szívkeserűségemnek szárbaszökő gyökerét,
felserkentem blogba ma rejteni mindama kételyt
mely élete alkonya vártán elönti a férfikebelt.

Ugye milyen gazdag a magyar nyelv, hogy hosszú sorokon át engedi verselni azt is, akinek nincs semmi mondandója?

Friss topikok

  • kiskii: @Bence Aradi: Köszönöm! (2020.03.23. 05:26) Decimus Iunius Iuvenalis első szatírája
  • heptakontanonaéder: @kisa: és melyik buz... oppardon! _MELEG_ prodjúszer óhajtotta megfarkalni szegényt? (és hány kabá... (2017.11.01. 19:28) Marton és banyatank
  • Geo_: Lehet, addig jó nekünk, amíg nem tudjuk a választ... Mert majd jön az új isten: szazad21.blog.hu/2... (2017.10.29. 17:38) Bölcsészek és butászok
  • heptakontanonaéder: bocsika _ÉN_ elég sokat éltem falun. És a "falu szája" tökéletesen képes felmérni az erő- és szexu... (2017.10.28. 20:57) Nemi szerepek
  • heptakontanonaéder: Te csak ne rinyálj, örülj, hogy legalább nem ver! (2017.10.28. 09:24) Szaltó és cipő

Címkék

1968 (1) Áfra János (1) álom (1) altiszt (1) anyák napja (1) autó (1) autodafé (1) az élet értelme (1) balfasz (1) birodalom (1) bor (1) botka (1) bruce willis (1) cineg (1) cipő (1) Coldrex (1) csak a volt (1) család (1) diáklázadás (1) díj (1) egyenruha (1) ellenzék (1) én pártom (1) eper (1) érettségi (1) érték (1) eső (1) esti dal (1) fidesz (1) Firenze (1) fodrász (1) fordítás (1) galanga (1) galuska (1) gyerekvers (1) hajnal (1) hideg (2) hobbit (1) inkvizció (1) irodalmi ügynök (1) irodalom (1) Iuvenalis (1) Juvenalis (1) kecske zsolt (1) kenguru (1) képviselők (1) kiski (14) kistarcsa (1) kitüntetés (1) kocsma (1) koldulás (1) koldus (1) koldus katekizmus (1) komócsin (1) köszvény (1) kötőhártya-gyulladás (1) közlekedési múzeum (1) Kukorelly Endre (1) lábjegyzet (1) látványmészárszék (1) lecsó (1) lenin (1) leonidász (1) lesötétült (1) mackó (1) május 1. (1) március 15 (1) melegítő (1) momentum (1) műfordítás (1) nagymama (1) nagy élet (1) nátha (1) nej (1) névnap (1) nixon (1) novella (1) ooloo (8) ősember (1) ottbasszamegafene (1) pálinka (1) paprikáskrumpli (1) parkolóőr (1) párt (1) pénz (1) Petőfi (1) portás (2) posta (2) rendőr (1) Robert Capa (1) sár (1) sci-fi (1) slasa (1) Sólyom (1) sör (1) spárta (1) szakszervezet (1) Szatírák (1) személyi (1) szimonidész (1) szonett (1) szverdlov (1) takanéni (1) Tarlós (1) tejföl (1) temetés (1) Török Monika (1) torta (1) tündérnaptár (1) tüntetés (2) turbolya (1) türelmetlen szonett (1) választás (1) város (1) vers (6) verseny (1) zokni (1) zoknyi (1) Címkefelhő

2017.03.30. 13:35 kiskii

Zene és bánya

Szárnyaló ifjúkoromban – ez alatt értendő a tízévesség –, sokszor hallgattam a Petőfi Rádiót, és abban a szocialista zeneszabadosság csimborasszójaként (amiről akkor még nem tudtam, hogy tulajdonképpen Csimborasszó), Herb Alpert zenekarát, szegény muzsikus nevét képzetlen agyam nem tudta befogadni és Hörp Albertként rögzítette, mert annak mégis volt értelme.

Ma már ritkán élvezhető az alpertiánus pszeudojazz, s mert a levegőben terjedő rádiók az én ízlésemnek túlzottan elharsányultak, mostanság vezetékes rádiót hallgatok, a www.poptarisznya oldies rádió az, amivel háttérzenét szolgáltattatok magamnak az olvasáshoz, de egyre sűrűbben kell kimenekülnöm a szobából, mert a Gálcsiki-Neményi, Cserháti-Csárli és a Záray-Vámosi csoportok időnként túlterheléses támadást intéznek a feszt sípolástól amúgyis zilált elmeállapotban lévő hallójárataim ellen, ilyenkor lerogyok a konyhai karszékembe és kávé valamint cigaretta fogyasztásával csillapítom dúlt lelkemet. A hatvanas, hetvenes évek tánczeneipara szinte futószalagon ontotta elénk a sztárokat, és sajnos a szocialista kultúrverseny se volt ment a hibáktól, bár ahogy az akkori népet ismertem, Lakodalmas Lajos belőlük is súlyosan milliomos lett volna, szóval a kultúrversenyben nem éppen mi szakítottuk át a célszalagot annak ellenére, hogy Gábor Miklós Hamletjét legalább annyi melós látta, mint a Paprika Duó és a Huncut Leánykák című országjáró produkciót, jelzem, mindkettőért fizettek az emberek, mert volt nekik miből.

Odáig még ízlelésellenőri hatalmamban sem mennék el, hogy a Spár csirke-alsócomb sütési divíziója szakácsainak rituális csonkítását javasoljam, de a hőközlő szerkezetek közeléből való végleges átirányításuk a nehéziparba kifejezetten emberbaráti lépésnek tűnne, mondjuk uránbányászni mehetnének, ha már a szocialista éra nagy projektjeiről beszélünk, voltak ezek a lukak a földben, az egyikben lelifteztek az emberek (ez volt a szerencse le), a másikon ércek és szenek türemkedtek fel a mélységből (ez meg a szerencse fel), és általában mindenki jól érezte magát, kivéve az ellenforradalmi szellemiségű értelmiségieket, akik azért érezték magukat szarul, mert a hatalom egyszerűen nem volt hajlandó bebörtönözni őket, és ha már a szerencséről is szó van, egyetlen pozitívumát ismerem a hazai bányaipar beszántásának, ez pedig az, hogy soha többé senki nem énekli már komor, elszánt tekintettel a Bányászhimnuszt, az almagyar és felsziléziai proletárízlés kvintesszenciális fülbevetülését, aminél még a Székely himnusz nyúlós nyafizása is két nagyságrenddel jobb.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kiski.blog.hu/api/trackback/id/tr4412387631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása