Kocsis Zoltán zongorázik. Tanít. Interjút ad. Én az a fajta zenei tálentum vagyok, aki nem nevet azon, hogy a zongora és a hegedű között az a különbség, hogy a zongora tovább ég, mert ez nem vicc, tényleg tovább ég, de Kocsistól még az Allegro Barbarót is meghallgatom, mert valami csoda folytán ebből a kísérteties hangzavarból is tud muzsikát csinálni, és amikor beszél a zenéről, egy hangot nem értek abból amit mond, de a mélységes tudás úgy ömlik belőle, mint aki maga hozta volna létre a liszti, rachmaninovi futamokat, mint ahogy kétségtelenül létre is hozta volna őket, ha le nem nyúlják előle,

és mégis tisztelettel, mitöbb, csodálattal beszél a vele egyrangúakról, persze nem nekem, hanem az okostóbiásnak, aki a kérdéseibe mindig becsomagol egy "ezt én is tudom" választ, és zongorázik, pezseg, kottát néz és beszél közben, egy csepp sincs benne Bernstein vagy Ferencsik ripacsériájából, ez komoly dolog kérem, kedvem lenne leülni egy zongora elé és utánacsinálni, lám, olyan könnyű, érzelmekkel és történetekkel teli dallamvezetés, semmi cafrang, viszont a helyén minden mozdulat, a zenekarok számára a legidegesítőbb karmester lehetett, hát nem embernek való annyira ott lenni minden hangnál, hogy még a triangulum se szólalhat meg csak úgy, hanem hogy annak jelentése van a nagy egészben, és az pontosan mi is, és miért, pláne hogyan, iskoláz, és a többi nagyok meg elfogadják, tudják, hogy na, így kell ezt, és mégis másképpen teszik, mert belőlük úgy nem jön, de megalkusznak, és tanít, mondja, mutatja, érzékelteti, Schiffet, Vásáryt nézni ahogy mesterkurzizál más minőség, náluk néhol még értem is amit ki akarnak hozni a kismesterből, Kocsisnál csak a belenyugvó értelem hangzik, tudja, hogy nem értem, nem értik és igazat szólván ezt magasról leszarja, szerencsére már létezik hangrögzítés, nem kell bemondásra elhinnem mint Paganiniről, és mivel van Kocsis, Lisztről se, mert igazolja Liszt virtuozitásbeni egyedülállóságát kézzel, szóval, talán nekiállhatna valaki Kocsisról hasonló, monografikus tudásfolyamot felénekelni, csórikám meghalt, nem is volt öreg, és az a 11 gólja az 54-es vébén, na az se volt semmi.

Ajánlott irodalom: Bogdán István: Filamér, őfelsége magánnyomozója

Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=djrHSA1Xdnk