A szerző bement a Libri Oktogon melletti könyvesboltjába és kért egy könyvet.
Ami ez után történt, attól le fog esni a vállad!
Gondoltam, ahány szellemi toprongy rohangál a Facebookon, mind idekattint, mert ezt a fajta lídet különben senkinek nem jutna eszébe használni, úgyhogy üdvözöllek toprongy, ami nem azt jelenti, hogy rendkívül márkás divatáru volnál.
No, megjött az emil, hogy kiszállították a megrendelt könyvet a Libri könyvesboltjába, úgyhogy fölvettem a cipőm és átslattyogtam az út túloldalára átvenni a művet. Az eladó – 140 centi, nett, nőnemű – érdeklődött, mi lenne a vágyam, mire elmondtam neki hihetetlen és megrendítő történetemet, melynek csattanója volt, hogy a Bookline azt írta, mától átvehető a könyvem itten, Iuvenalis Szatíráiról lenne szó, ha ideadná örömöm lelném benne. Az eladó néz. Kérdez. Hogy kicsoda a szerző? Mondom neki lassan: Juvenálisz. A gépéhez fordul, pötyög. Visszanéz, újra kérdi: jól tetszik emlékezni az íróra? Ez az a pillanat, amikor felébred és göcögni kezd bennem a kisördög, háromágú villájával megkocogtatja az agyamat, amitől azonnal átkapcsolok gonosz üzemmódba, és visszakérdezek, hogy ez itt ugye egy könyvesbolt? Persze, persze siet dilemmámat eldöntendő a segítségemre az alkalmazott, ebben megnyugodván tovább fűzöm, hogy ha ez cipőbolt lenne és én afelől érdeklődnék, hogy Adidas Originals Dragon cipő van-e, elvárnám, hogy az eladó legalább az Adidas-szal kapcsolatban képben legyen (azért tudok ilyen hülyeségeket, mert a kisebbik fiam szerint a tornacipő divatos viselet, és szokja mutogatni, mitöbb, bemutatni a szerzeményeit, hátha megtérít), szóval tessen nekem a ma érkezett Bookline könyvek közül előkapni Iuvenalis művét és már itt se vagyok, és ekkor megint rákérdez a szerző nevére, hogy sz-szel kell-e írni, és beírja újra, fejét csóválja, cecceg, nem jó ez a gép vagy a vevő tök hülye és nem tudja tisztán kimondani, hát újra kérdez, lassan, artikuláltan, hogy hogyan kell írni a nevet, mondom: latinul, a kisördög a hátán fetrengve fulladozik a röhögéstől, két tenyérrel csapkodja az agyam, az eladó ebben a pillanatban jön rá, hogy őrült vagyok, segítséget hív, aki megint írja a gépbe a betűket, megkönyörülök, nem J-vel, I-vel kezdődik a név, felderül az arcuk, aztán sajnálkoznak, hogy nincsen nekik ettől a szerzőtől, de folyamatosan kapják az új műveket, szóval nézzek be egy hét múlva talán, a kisördög ekkorra döglik bele a röhögésbe, úgyhogy kimeresztem az ujjam, és mutatok a polcra, ahol már öt perce kiszúrtam a küldeményt, az eladó odanyúl, leveszi, mérgesen néz, hogy miért nem mondtam, hogy buklájnos, nem törődöm vele, fizetek, megyek kifelé, az ajtóból még hangosan visszaszólok, hogy június tizedike, remélem rácuppannak a rejtvényre.
I want to be Bobby's girl, Virakocsa. Az előbbi csendesen surrog a rádióban, a második meg csak úgy jön a fejembe, de nem jut eszembe, ki is az a Virakocsa, valami isten, nem, nem indiai, de nem gond, itt a net, sietve megnézem, perui a drága, régen ha apám épp nem lett volna otthon, súlyos lexikont kellett volna lapozgatnom a mire se jó információért, most pár billentyűleütés elég, jó fej volt, ahogy olvasom, bár az Istenek általában azok, ha éppen nem huncutok, gonoszak, nemtörődömek, mert mindenféle istenre van példa, de Virakocsa teremtő és tanító volt, olyasmiket tanított, amitől kényelmesebb lett az emberi lét, elkélne nekünk is egy ilyen, jó lenne egy olyan isten, amelyikben nem hinni kell, hanem itt lakik a szomszéd hegyen, megmutatja, hogyan készítsünk mindent járó malmocskát és hova ültessük az örökké termő fát, aki néha kilépne az erkélyére, s a korlátnak támaszkodva pöfékelne a pipájából, mosolyogna a városra és olyankor kisütne a Nap, és persze nem felelne a kérdésekre, nem osztana igazságot a perlekedőknek, csak úgy, nagy általánosságban törődne az ügyekkel-bajokkal, békét és langy, tavaszi esőt körvonalazna, és szeretne táncolni is, de nem húzná be a függönyt, mert örülne, ha az emberek látnák, milyen vidáman járja, ám semmi könyörgésre nem táncolna színpadon, beléptidíjért, viszont néha elmenne az Operába megnézni a Hattyúk tavát és olyankor lelkesen tapsolna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.