Olvasok. Nagyívű űroperettek, két világ, összesen négyezer oldal és mindegyiknek lesz még folytatása, ha lett volna türelmem kivárni míg megjelennek azok is, de hát nincs, a lassan, egyenletesen súlyosbodó életkorral együtt nem váltam kevésbé hebrenccsé a döntéseimben, csak a rutinom változott, a munka kiesett, az alvás-olvasás-írás-evés-alvás ciklust pörgetem, vagy inkább csak hagyom forogni, néha két álom között fölmerül bennem, hogy most jó-e nekem vagy rossz, hogy senki nem keres, nem hív, azért jó ilyenkor, mert nem kell döntenem, hanem csak visszaaludnom, és várnom az új könyvek megjelenéséig.

Tegnap majdnem kimentem a térre tömegképző alkatrésznek, de végül győzött a belém rögzült fegyelem, hogy mindenkinek megvan a maga dolga, az enyém pedig nem az, hogy szónokokat hallgassak és jelszavakat üvöltözzem, hogy pontosan mi is volna a dolgom, az nem teljesen világos, és ha sose derül ki, az se baj.

Viszont: navégre! Ez egy helyre kis tüntetés volt, már ha egy 80 ezres tömeget kicsinek lehet nevezni, és igenis lehet, mert a szemfényvesztők simán kinevezték őket a Soros és az alá tartozó bűnszövetkezetek (úgyismint Amerikai Egyesült Államok, Európai Unió, stb.) megtévesztett csoportjának, amely csoportocska éjszakatájt vagy egy óra hosszat vonult itt el az ablakom alatt, az átlag harminc évesnek tűnő megtévesztettek elég idegesek voltak lelkileg, lehet hogy menet közben rájöttek, hogy ők tulajdonképpen nem is egyetemisták, tanárok, mérnökök, hanem az Operettszínház naívái, mondjuk ettől én is ideges lennék, bár nem skandálnám városszerte, hogy Orbán takarodj! és nem követelnék tanszabadságot.

A tömeg az Oktogontól a Fidesz székház elé vonult volna, ha a rendőrség hagyja, hogy ott mi lett volna a terv azt nem sikerült kiderítenem, de hát nem is vagyok egy tüntetésszervező, utoljára tömeg élén akkor voltam, amikor a vasárnapi kenyérvásárlásból hazafelé a metrón a meccsről elfelé tartó fradidrukkerek kocsijába szálltam, és az Astoriánál elüvöltöttem magam: "Menjünk a Gellérthegyre!", és hazakísértettem magam vagy kétszáz zöld-fehér fickóval, akik továbbmentek a Citadella felé és gondolom ott várták, hogy a szellemi fárosz megmondja, mi a fenéért is jöttek ide, de ezt már sose tudom meg, szóval a spontán vonulásból egy tömeg kijöhet jól is, rosszul is.

Amíg kiderül, lesz-e ennek folytatása, létezik-e egyáltalán valami szervező erő, amely hétről hétre növekvő tömeget tud mozgósítani, addig békében elülök itt, ingázom a hely és a város között, a társadalmi nyugovások és forrongások egyszerűen nem hatnak a növényzetre, egy merő giccs az egész hegy, lila, sárga, rőt, rózsaszín a mindent felfalni készülő százféle frissenzöld között, szinte nem tudok tőle az útra figyelni, annyira tökéletes, de holnaptól szürke esőt ígérnek, persze annak is megvan a maga bája, ha nem kell kimennie az embernek a lakásból, és nálam a kell-ről már szó sincsen, pont ma van a 14. napja, amióta utoljára szólalt meg a telefonom, nem is értem miért tartom.

Majd holnap lesz vicces poszt, hogy miről fog szólni, azt még nem tudom, de ha másképp nem, majd hozok konzervet.