Ez az egész világ teljesen valószínűtlen, s benne minden ember is persze, szerencsétlen emberiség már minden szart összegondolkodott ennek a statisztikailag összejöhetetlen állapot a mégis összejövésének okairól, mondjuk sokra nem jutott, nekem például az a legkedvesebb, hogy nem is létezünk, csak egy elszabadult program vagyunk egy számítógépen és addig létezünk, amíg a kissrác meg nem unja, hogy feszt lefagy a cucc és be nem szerez egy Kaspersky vírusirtót.

Ez speciel a legjobb vég, mert nincs előjele, nem kezd el itt meg ott fájni, nem kell a nővérkét megkérni, hogy törülje már ki a seggünket és egyéb kínosságok, hanem csak lámpa leó és kampec.

De ha már benne vagyunk, akkor kell nézzük, mi a franc is történik körülöttünk, velünk, nekünk és ellenünk, és kicsit nem árt elborzadnunk, hogy itt állunk a II. Világháború után hetvenkét évvel, és ha elég magasra tudunk nézni, akkor még láthatjuk az 1938-as gazdasági mutatókat, de nem tudunk, mert nincs pénzünk már szemüvegre sem, mondjuk nekem van, én csak lusta vagyok elmenni újat csináltatni, mert erről lekopott a napfényre sötétülő film, nem mintha életvitelszerűen járnék közvetlen napfénynek kitett helyeken.

Tegnap például elkísértem a nejt fogorvoshoz, mert valami ínyafta nőtt neki előre, és már idegesített, hogy amikor puszit adok neki, öt percig táncol üvöltve fél lábon, szóval a doki ajánlott neki egy gyógymódot (jövő héten megyünk a másik fogdokihoz, akinek engem tiszte bántalmazni, és vele konzultálunk más lehetőségekről is), a vegzatúra után mondtam, menjünk már ki a Hősök terére megnézni, hogy áll a miképpen, és a Hősök tere töküres volt, kissé elkámpicsorodtam, hogy hét év alatt először pont akkor nem ment ki a nép tüntetni, amikor én is csatlakoztam volna, de ekkor megnyugtattattam, hogy nem kedden, hanem szerdán lesz a performansz, úgyhogy hazasétáltunk, és abból a megfontolásból, hogy ha nem ma van az őrjöngő tömeges dühöngés, akkor végeredményben röhöghetünk is, megnéztük a Deadpool című filmalkotást.