Az őskorban, elkerülendő, hogy az egyetemi ifjúság léha lézengéssel töltse a szünetet, a tanintézmények őszre szerveztek mezőgazdasági melót, hogy nekem, elpuhult értelmiséginek is legyen fogalmam a fizikai munkáról, miután nyáron pár évfolyamtársammal felhúztam három családi házat. Így sikerült rabszolgai státuszban kijutnom a Béketábor egyik legunalmasabb paradicsomföldjére, mit meglátván, nem csoda, hogy nem jeleskedtünk a szocialista életérzés felvirágoztatásában; a Fodor, az Andrássy, a Vajda meg én inkább azt találtuk ki, hogyan tudjunk egységnyi idő alatt több paradicsomot leszedni mint a többiek, s hamar meg is találtuk a módszert, így aztán mi négyen többet kerestünk ez alatt az egy hét alatt, mint az évfolyam többi része összesen, a sikítófrászt hozva a téesz normására és derék, ám együgyű növénytermesztő szakmunkásaira; a büntetésünk nem is maradhatott el.

A szállásunk egy Abony melletti tanyasi iskolában lett volna, egytantermes vályogviskó volt, hajnali fél hatra ígérték a teherautót, melynek platóján kizötyöghetünk a paradicsomi mezőkre, ahol reggeli címén az abonyszerte híres pékmesterek előző napi készítményeit fogyaszthattuk volna parizerrel – és paradicsommal. De mi nem tettük. Miután az első délután, hogy odatranszportáltak minket kiderült, hogy egy kerekes kút vedrére lennénk tizenöten, valamint a tízéves gyermekek seggméretére szabott pottyantós budi három ejtőlika egyetlen emésztőbe nyílik, s felül se szántak plusz deszkajavadalmazást az elkülönítésre, úgy döntöttünk, hogy a mi fényes fővárosi ülepünknek ez nem felel meg, hát azon mozdulattal szálltunk vissza a zetorvontatta pótkocsira, s helyezkedtünk el este tízig a település tulipántos kocsmahivatalában, hol az erkölcsök oly mértékben tértek el a szocialista normáktól, hogy én reggelre a pincérlány komfortos fürdőszobájában, a többiek a lány évfolyamtársaink számára kiutalt városi tanintézmény zuhanyozójában tisztultak meg az éjszaka fertőjétől.

Ezt a kihágást sorozattá nemesbítettük, mely nemesbülés reánk vonta a főiskola tantestülete morálban dúsabb kisebbségének bősz haragját, s Dr. Nagy Béla, a Szervezés Tanszék vezetőhelyettese, aki  egyben a főiskolai pártbizottság harmaddörgészi funkcióját is betöltötte, évfolyamfegyelmivel kívánta sújtani az akkor 117 főt kitevő évfolyamunkat, mégpedig nyilvános tárgyalás keretében, melyre a kor szokásaitól eltérően mi vádlottak magunk is meghívást nyertünk, aminek azért is örültünk, mert kis négyesfogatunk külön név szerint is említve volt a vádiratban, mint vezérzüllesztő, főnaplopó és a tiszta erkölcsök lábbal tiprását életszemléletté emelő elemek. A meglepetés akkor érte Dr. Nagy Bélát, amikor a sztentori hangon elbömbölt vádiratra szerényen jelentkeztem, hogy válaszolni szeretnék, gondolom, ilyesmi addigi gyakorlatában nem fordult még elő, és akkor elősoroltam, hogy a fősuli által kirótt elhelyezés minősége biztosan megfelelt volna nekünk, ha nem építész, hanem agrárproletár szakra jelentkeztünk volna, a naplopási vádra válaszul beterjesztettem négyünk fizetési szalagját, melyen az egyhetes munka ellenértékeként volt fejenként akkora összeg, amekkorát egy érces hangú tanszékvezető-helyettes szokott havonta jussolni, s külön felhívtam a figyelmet rá, hogy ezt az összeget mi speciel a munkateljesítményünk ellenértékeként kaptuk, majd rátértem arra, hogy húszéves fölnőttekként nem látjuk be, mi fene köze van ahhoz egy vadidegen oktatónak, hogy a lányivarú évfolyamtársak milyen változatos és folytatólagos ötletekkel gyötretik zsenge férfitestünket. Az évfolyam, és az autodafét megtekintendő helyszínre gyűlt oktatók fojtva rejtették hónuk alá vinnyogó röhögésüket, mire Dr. Nagy Béla előkapta a zsebéből az ítéletet és felolvasta, innen tudom, hogy a Tanú vonatkozó jelenete nem szatíra, hanem pőre kordokumentum. Persze fellebbeztünk és ott nyertünk, viszont Dr. Nagy Béla nem kapta meg az éppen megüresedett tanszékvezetői posztot, s akkortól kezdve az évfolyamunkat se oktatta, nem is vizsgáztatott minket, remélem elgondolkodott azon, hogy mégse kellett volna a dékánt is meghívnia a kivégzésünkre. Ha nem lennék büszke képességeimre és tudásomra, azt is feltételezném, hogy az államvizsgán szervezésből kapott "dicsérettel jeles" eredményemben ez az esemény is szerepet játszott.