A kisföldalattin utazunk, van két ülőhely, intek a nejnek, foglaljon helyet. Aztán nézek jobbra, nézek balra, mindenütt a középkorúságból már kiérdemesült állampolgárok, ekkor hirtelen lecsapom magam az ülésre, és mondom a nejnek, hogy hülye vagyok, mit nézelődöm, hezitálok, hisz már a hetedik ikszet taposom magam is. Aztán zötykölődünk, utasok le, utasok fel, előrehajolok és kérdem, mondd, ha egyszer ilyen vén vagyok, akkor miért gusztálom végig minden jó csaj seggét? A nej lassan elmosolyodik: ugyanazért, amiért először nem akartál leülni. Drága feleim, csakis bölcs embert válasszatok párotokul!

Az orvosom teljesít. Csináltatott velem egy minden részletre kiterjedő vérvizsgálat, aztán addig ült az eredmények fölött, míg nem talált egy (1) olyat, amely picit határérték felett volt, erre lecsapott és diagnosztizált nálam köszvényt. Mivel nemcsak a varázserejű mályvakuttyorvirág-kivonatokban nem hiszek, hanem ellenőrzés nélkül az orvosi szónak se, a papír kézhezvételét követően azonnal mozgásszervi vizsgálatot végeztem magamon, először a bal lábam nagyujjával megvakartam az orrom, majd elöl összefűzve a kezem hátrafelé kifordítottam a vállam, aztán letérdeltem és beültem a két térdem közé, ez utóbbi nem sikerült teljesen, mert a hasam kétoldalt felfeküdt a combomra és nem engedte le a seggemet a földig (új projekt: has helyett ezentúl seggre kell zabáljak), de egyik gyakorlat se okozott fájdalmat. Ezt követően szemrevételeztem a láb- és kézujjaimat, sehol egy bütyök, dudor, szóval kénytelen voltam elkönyvelni, hogy a dokinéni túllihegte az ügyet, viszont eddigre a nej szépen végigböngészte a lelettel együtt megküldött köszvény elleni diéta brossúráját, így ma az epret nem tejföllel, hanem joghurttal kaptam, és füstölt szalonna helyett az éjszakai elhajláshoz füstölt tokhalat kell fogyasszak grillezett borettaine hagymából készült savanyúsággal, drága feleim, ha írástudatlan párt választotok, halálotokig ehetitek a sült oldalast hasalja-szalonnával.

Végre megérkezett a kicserélendő karosszéria-elem a kocsimhoz, illetve a fiaméhoz, szóval a fiam cégének a kocsijához, egyre bonyolultabbak a tulajdonviszonyok ahogy köszvényesedik az agyam, már kezdtem arra gondolni, hogy leülök egy tűreszelővel egy alumínium-lemez elé és ráérő félóráimban magam munkálok ki egy ilyet, szóval jövő héten megejthetem az előírt  rendes szervizt, és mehetek Firenzébe megnézni végre a Dávidot és a többi műalkotást (ha egyáltalán nem választotok magatoknak párt, soha nem kell Firenzébe, de még Pátyig se elmennetek), amit eddig nem néztem meg, mert mindig hosszú sort kellett volna állnom értük, azt meg nem szeretek, de így, még a nyári szezon előtt talán van esélyem, és ha nem, az se baj, Firenze jövőre is a helyin lesz, hacsak a Mi Napsugarunk azt is meg nem állítja, mint Brüsszelt.