Így visszanézve, szinte szégyellem, hogy csak most fedeztem fel Juvenalis első szatíráját, olyan precízen írja le hogy mi is indított el engem a költői munka felé, lám, ezerkilencszáz éve se volt más a világ, akkor is az Áfra Jánosok, Kukorelly Endrék igyekeztek lenyomni az olvasók torkán, hogy ők tulajdonképpen költők, és bizony, akkor is sikerrel, miért mindig őket bántom, nem is tudom, talán mert az ő nevük megmaradt bennem, ellentétben a sok, senkifattya kis szipollyal, akik annak a sívó pusztaságnak szélhordta homokját képezik, melyből Sárközi Lászlók gránitmonolitjai emelkednek az ég felé. Node Juvenalis elvtársról volt szó, hogy mit is írt erről, hát tessék:

De már vége, az erdőből is eljöttem, az irodalomból is kimentem, emberekhez se szólok, csak ámulok a város meg nem álló életén, egészen érdekes, fura dolog ebben a baromfiudvarban élni, egy pillanatra se szűnik a zaj, az utca kútjának falain úgy verődik fel még a csendes beszélgetés is, mintha valami gramofon tölcsérre előtt ülnék, persze nem érteni a szót, csak a dallamot és főleg a hangulatát, pergő, vidám karattyolás, tizenéves lányok viháncos boldogsága, magányos részeg dühöngő perlekedése a világ igazságtalanságai miatt, az étterem cigizni kiült szakácsainak dörmögése, egyben és elkülöníthetően vegyül az elmehibás motoros gázfröccsének visításával, a közelebbi szirénák és messzebbi villamosok hangjának jajongása, csattogása kérlelhetetlen erősödésével, halkulásával. És persze maga a ház, elég öreg már, de méltóságteljes, már amennyire egy városban egy középszerű bérház az lehet, de mert néha hallom, ahogy a felettünk lakó futógépezik vagy épp az ágyát nyögteti halálos betegségben ütemesen hánykódva, esetleg pont nem emiatt, én itthon mezítláb járok, azért 120 kiló, ha nekiindul, az bizony dübörög ha nem ügyel, hát én ügyelek, mindig előttem a Téli berekből a mondat, hogy a rádiót halkan kell szólatni, mert ki tudja, a szomszédban éppen gyászol valaki vagy egy anya hajol a beteg gyereke fölé pont, és senkinek sincsen joga mások magánéletébe betörni a maga ízlésével, érdeklődési körével, szerencsére azért a többi lakó is hasonlóképp működik, ez egy körfolyosós ház, de néhány alkalomtól eltekintve még zavaró zajongást sehonnan nem hallottam, jó itt lakni, bár minden egyes nap várom a krachot, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen a pokol egyik bugyrába költöztem, csak az ördögök eddig továbbképzésen voltak a Bahamákon, vagy hogy jön valami hatóság azzal, hogy nekem tulajdonképpen nincs is jogom itt lakni, és sajnálják, de a lakásra kifizetett pénzemet nem adhatják vissza, máskor jobban vigyázzak, a viszontlátásra.