"Kedves Gábor!" írja egy vadidegen, aki valamilyen ügyben úgy látta, érdemes felvenni velem a kapcsolatot. Írok egy valamilyen cégnek, mindegy miért, kapom a választ, na mivel kezdődik? Ugyanezzel, persze. Én eddig ilyenkor a sima magázásról azonnal áttértem a legformálisabb önözésre, hátra magához kap az illető, de nem. Ugyanígy folytatta. 

Úgyhogy mától gyakorlatot változtatok. Az ilyen indítású megkeresésekre azzal válaszolok, hogy első mondatomban jelzem, a megszólításom: Király úr, elnök úr, igazgató úr, mérnök úr, művész úr, vagy attól függően, milyen ügyben óhajt az illető velem kommunikálni. 

Meguntam, kérem, hogy jön a nyikhaj, fogadom, leül velem szemben és azzal kezdi, hogy "Tegeződhetünk?", mire reflexből felelem, hogy "Nem", de meg se hallja, hanem folytatja, hogy "Tudod, az itt a probléma...", és mélyen meg van bántva, amikor e pillanatban felállok és bejelentem, hogy a megbeszélésnek vége, vagy csak ráförmedek, hogy mégis milyen további kapcsolatot képzel el közöttünk, ha már a legelső, egyszerű kérdésére adott válaszomra se figyel. De inkább kirúgom. 

Már várom, hogy egy hivatalos eljárás során is megpróbáljanak a keresztnevemen szólítani. Például a rendőrségen. Eddigi tapasztalataim szerint ugyanis a népek rémesen rosszul viselik, ha visszautasítom a bratyizási kísérleteiket. Remélem a rendőr is így fog viselkedni, odaáll, aszongya, "Gábor, letartóztatom száztizenkét rendbeli gyilkosságért.", mire közlöm vele, hogy a megszólításom Király úr, erre megsértődik, hátat fordít, és ezzel meg is úszom az ügyet. (A 112 fő névsorát külön kérésre, illő javadalmazás ellenében bárkinek szívesen megküldöm.)