A töltött paprika lassú étel. Írni is csak lassan lehet róla. Nem azért ilyen, mert ha kapkodva, csámcsogva, szürcsölve eszed, akkor abrosz, ing, szőnyeg paradicsomfoltos lesz, hanem mert ilyen a habitusa. Méltóságteljes, mégis közérthető, bár a precíz értelmezés kedvéért nem árt hozzá egy kicsit tudni olaszul.

A paprika része lehet erős vagy csípmentes, és ez a minőség természetesen átjön a paradicsommártásba is, mintegy komótos figyelmeztetésként az első falatnál, hogy mekkora darab kenyér letörése kívánatos a paprika szájba vételénél. Természetesen azok, akik nem a paradicsomlében főzik meg a paprikát, azok ilyen információt nem lelnek az első kóstolónál, de igazából ők nem számítanak, mert fogalmuk sincs ennek az ételnek a nyugalmas, kényelmes voltáról. Velük tehát nem foglakozunk. Tehát mikor az első, mintegy szakrális hörb üzenetét átfolyattuk az agyunk ama részén, amelyet a gasztrofilebb egyéniségek kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki, s már tudjuk, hogy a paradicsom íze eredetileg is tartozéka volt a gyümölcsnek, vagy csak képzett vegyészek szorgalmas tűnődésének eredményeképpen került a lébe, volt-e bele zellerlevél főzve, a szakács a kedvünkre való mennyiségű cukrot és sót szórt-e bele, s nem különben az étel egészének erősségéről is információkat kaptunk, fel lehet nézni a tányérból, s a főzésért felelős személy szemébe nézve egy elégedett bólintással nyugtázhatjuk a komponensek precíz kimérésének sikerét.

Ekkor a kanál élével szépen, óvatosan levágjuk a paprika hegyét, melyben az elmélyült és gondos alkotómunkás sikerét bizonyítandó van egy kevéske töltelék is, majd a kanálon a paprikával kis löbbentéssel mártást is szerzünk a falathoz, és a szájunkba helyezzük. Itt fontos dolgok dőlnek el, például az, hogy ez a paprika adta-e a mártás erejét, vagy sem, valamint hogy a rizs eléggé megfőtt-e, s a hús fűszerezése hagy-e maga után kívánnivalót. A következő óvatos mozdulattal leválasztjuk a paprika csumája helyén kitüremkedő tölteléket úgy, hogy az ne belecsobbanjon, hanem méltóságteljesen hanyatoljék a lébe, aztán a kanál élével szépen végigvágjuk a paprika bőrét-húsát innen a hegyéig. A hegye helyéig, erre következően pedig magát a tölteléket is, és akkor megszemlélhetjük, hogy szép, egészséges rizsszemeket, vagy a fiók aljáról összekotort törmelékrizst tartalmaz a massza.

Amikor a paprika szépen kinyílt, átvágjuk az alsó részét is. Nem csiszatolva, karistolva, hanem a kanál élének hosszirányú billegetésével, úgyszólván hangtalanul, ám mélyen átélt figyelemmel. Az így két részre vágott paprikára aztán szószt locsolunk a tányér aljából, mintegy védelemként a töltelék kihűlése ellen, persze igazából azért, hogy még öt másodpercig nyújthassuk az élvezetre várás gyönyörteli kínját, aztán nekiállunk enni. Módszeresen. A fenti paprikavágási technikával szeljük le a következő falatot, s a kívánt mennyiségű mártással együtt a már előre a szánkba helyezett kenyérbél után küldjük. Bár ez az étel nem igazán igényli a fogak általi aprítást, mégis végezzünk el vele annyi munkát, amennyit egy közepesebb falat gulyásleves húsos részével. Eközben ne lássunk neki a következő falat paprika és töltelék levágásának, nem szökik az el sehova, hanem koncentráljunk magára a rágásra, a szánkat mindenütt átjáró ízre. A töltött paprika fogyasztásának kifejezetten árt a multitasking.

A tányéron, amikor már kiürült, láthatjuk a piros paradicsomkarimát, melynek leszedésére már nem alkalmas az evőeszköz. Amennyiben ez az étkezés éppen a Buckingham Palace-ban esik, itt be is fejeződik a kaland, ha azonban az otthon rozmaringos ebédlőjében/konyhaasztalánál, akkor elérkezett a kenyér hajának ideje, kis darabokat törve belőle könyökünket letámasztva rányomjuk a hajat a porcelánra ízesült paradicsomra, s a másik kezünkkel annyit fordítunk a tányéron, míg a kenyér egy darabon le nem hámozza róla. Aztán megesszük az így felízesített kenyeret, s ezt folytatjuk, amíg tart. Az ügyes embernél a kenyérhaj és a paradicsom-száradmány egyszerre fogy el. Persze ehhez mértéktartó türelem szükséges, de ez ab ovo megvan bennünk, töltöttpaprika-fogyasztókban, hisz mi tudjuk, ez egy lassú étel.