kiski

Most, hogy a szárnyas éjfél ellibbenve továbbszáll
gondbaborult lelkemnek tétova vára felett
lanyha legyintéssel ígérve kivágni csalódott
szívkeserűségemnek szárbaszökő gyökerét,
felserkentem blogba ma rejteni mindama kételyt
mely élete alkonya vártán elönti a férfikebelt.

Ugye milyen gazdag a magyar nyelv, hogy hosszú sorokon át engedi verselni azt is, akinek nincs semmi mondandója?

Friss topikok

  • kiskii: @Bence Aradi: Köszönöm! (2020.03.23. 05:26) Decimus Iunius Iuvenalis első szatírája
  • heptakontanonaéder: @kisa: és melyik buz... oppardon! _MELEG_ prodjúszer óhajtotta megfarkalni szegényt? (és hány kabá... (2017.11.01. 19:28) Marton és banyatank
  • Geo_: Lehet, addig jó nekünk, amíg nem tudjuk a választ... Mert majd jön az új isten: szazad21.blog.hu/2... (2017.10.29. 17:38) Bölcsészek és butászok
  • heptakontanonaéder: bocsika _ÉN_ elég sokat éltem falun. És a "falu szája" tökéletesen képes felmérni az erő- és szexu... (2017.10.28. 20:57) Nemi szerepek
  • heptakontanonaéder: Te csak ne rinyálj, örülj, hogy legalább nem ver! (2017.10.28. 09:24) Szaltó és cipő

Címkék

1968 (1) Áfra János (1) álom (1) altiszt (1) anyák napja (1) autó (1) autodafé (1) az élet értelme (1) balfasz (1) birodalom (1) bor (1) botka (1) bruce willis (1) cineg (1) cipő (1) Coldrex (1) csak a volt (1) család (1) diáklázadás (1) díj (1) egyenruha (1) ellenzék (1) én pártom (1) eper (1) érettségi (1) érték (1) eső (1) esti dal (1) fidesz (1) Firenze (1) fodrász (1) fordítás (1) galanga (1) galuska (1) gyerekvers (1) hajnal (1) hideg (2) hobbit (1) inkvizció (1) irodalmi ügynök (1) irodalom (1) Iuvenalis (1) Juvenalis (1) kecske zsolt (1) kenguru (1) képviselők (1) kiski (14) kistarcsa (1) kitüntetés (1) kocsma (1) koldulás (1) koldus (1) koldus katekizmus (1) komócsin (1) köszvény (1) kötőhártya-gyulladás (1) közlekedési múzeum (1) Kukorelly Endre (1) lábjegyzet (1) látványmészárszék (1) lecsó (1) lenin (1) leonidász (1) lesötétült (1) mackó (1) május 1. (1) március 15 (1) melegítő (1) momentum (1) műfordítás (1) nagymama (1) nagy élet (1) nátha (1) nej (1) névnap (1) nixon (1) novella (1) ooloo (8) ősember (1) ottbasszamegafene (1) pálinka (1) paprikáskrumpli (1) parkolóőr (1) párt (1) pénz (1) Petőfi (1) portás (2) posta (2) rendőr (1) Robert Capa (1) sár (1) sci-fi (1) slasa (1) Sólyom (1) sör (1) spárta (1) szakszervezet (1) Szatírák (1) személyi (1) szimonidész (1) szonett (1) szverdlov (1) takanéni (1) Tarlós (1) tejföl (1) temetés (1) Török Monika (1) torta (1) tündérnaptár (1) tüntetés (2) turbolya (1) türelmetlen szonett (1) választás (1) város (1) vers (6) verseny (1) zokni (1) zoknyi (1) Címkefelhő

2017.08.22. 23:28 kiskii

Töltött paprika

A töltött paprika lassú étel. Írni is csak lassan lehet róla. Nem azért ilyen, mert ha kapkodva, csámcsogva, szürcsölve eszed, akkor abrosz, ing, szőnyeg paradicsomfoltos lesz, hanem mert ilyen a habitusa. Méltóságteljes, mégis közérthető, bár a precíz értelmezés kedvéért nem árt hozzá egy kicsit tudni olaszul.

A paprika része lehet erős vagy csípmentes, és ez a minőség természetesen átjön a paradicsommártásba is, mintegy komótos figyelmeztetésként az első falatnál, hogy mekkora darab kenyér letörése kívánatos a paprika szájba vételénél. Természetesen azok, akik nem a paradicsomlében főzik meg a paprikát, azok ilyen információt nem lelnek az első kóstolónál, de igazából ők nem számítanak, mert fogalmuk sincs ennek az ételnek a nyugalmas, kényelmes voltáról. Velük tehát nem foglakozunk. Tehát mikor az első, mintegy szakrális hörb üzenetét átfolyattuk az agyunk ama részén, amelyet a gasztrofilebb egyéniségek kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki, s már tudjuk, hogy a paradicsom íze eredetileg is tartozéka volt a gyümölcsnek, vagy csak képzett vegyészek szorgalmas tűnődésének eredményeképpen került a lébe, volt-e bele zellerlevél főzve, a szakács a kedvünkre való mennyiségű cukrot és sót szórt-e bele, s nem különben az étel egészének erősségéről is információkat kaptunk, fel lehet nézni a tányérból, s a főzésért felelős személy szemébe nézve egy elégedett bólintással nyugtázhatjuk a komponensek precíz kimérésének sikerét.

Ekkor a kanál élével szépen, óvatosan levágjuk a paprika hegyét, melyben az elmélyült és gondos alkotómunkás sikerét bizonyítandó van egy kevéske töltelék is, majd a kanálon a paprikával kis löbbentéssel mártást is szerzünk a falathoz, és a szájunkba helyezzük. Itt fontos dolgok dőlnek el, például az, hogy ez a paprika adta-e a mártás erejét, vagy sem, valamint hogy a rizs eléggé megfőtt-e, s a hús fűszerezése hagy-e maga után kívánnivalót. A következő óvatos mozdulattal leválasztjuk a paprika csumája helyén kitüremkedő tölteléket úgy, hogy az ne belecsobbanjon, hanem méltóságteljesen hanyatoljék a lébe, aztán a kanál élével szépen végigvágjuk a paprika bőrét-húsát innen a hegyéig. A hegye helyéig, erre következően pedig magát a tölteléket is, és akkor megszemlélhetjük, hogy szép, egészséges rizsszemeket, vagy a fiók aljáról összekotort törmelékrizst tartalmaz a massza.

Amikor a paprika szépen kinyílt, átvágjuk az alsó részét is. Nem csiszatolva, karistolva, hanem a kanál élének hosszirányú billegetésével, úgyszólván hangtalanul, ám mélyen átélt figyelemmel. Az így két részre vágott paprikára aztán szószt locsolunk a tányér aljából, mintegy védelemként a töltelék kihűlése ellen, persze igazából azért, hogy még öt másodpercig nyújthassuk az élvezetre várás gyönyörteli kínját, aztán nekiállunk enni. Módszeresen. A fenti paprikavágási technikával szeljük le a következő falatot, s a kívánt mennyiségű mártással együtt a már előre a szánkba helyezett kenyérbél után küldjük. Bár ez az étel nem igazán igényli a fogak általi aprítást, mégis végezzünk el vele annyi munkát, amennyit egy közepesebb falat gulyásleves húsos részével. Eközben ne lássunk neki a következő falat paprika és töltelék levágásának, nem szökik az el sehova, hanem koncentráljunk magára a rágásra, a szánkat mindenütt átjáró ízre. A töltött paprika fogyasztásának kifejezetten árt a multitasking.

A tányéron, amikor már kiürült, láthatjuk a piros paradicsomkarimát, melynek leszedésére már nem alkalmas az evőeszköz. Amennyiben ez az étkezés éppen a Buckingham Palace-ban esik, itt be is fejeződik a kaland, ha azonban az otthon rozmaringos ebédlőjében/konyhaasztalánál, akkor elérkezett a kenyér hajának ideje, kis darabokat törve belőle könyökünket letámasztva rányomjuk a hajat a porcelánra ízesült paradicsomra, s a másik kezünkkel annyit fordítunk a tányéron, míg a kenyér egy darabon le nem hámozza róla. Aztán megesszük az így felízesített kenyeret, s ezt folytatjuk, amíg tart. Az ügyes embernél a kenyérhaj és a paradicsom-száradmány egyszerre fogy el. Persze ehhez mértéktartó türelem szükséges, de ez ab ovo megvan bennünk, töltöttpaprika-fogyasztókban, hisz mi tudjuk, ez egy lassú étel.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kiski.blog.hu/api/trackback/id/tr6612773300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisa 2017.08.23. 20:44:31

Nem szeretem a töltött paprikát, de ezt olvasván bizisten beindultak a pavlovi reflexek, és mennyivel jobb ez így, mint egy buta csengőhangra.
süti beállítások módosítása