Mászom fel a létrára, de annak hiányoznak a felső fokai, lenézek, jönnek ám mögöttem sietősen, mászom tovább, szerencsére addigra már meglettek a fokok, be az ablakon, húzom fel mögöttem a létrát, bejönnek az ajtón és kérdezik, hogy...

...és ekkor csereg a telefonom, a barátom jelentkezik, hogy meggyött Amerikából, hozta a fogkrémeket, amiket kértem tőle és fél óra múlva itt van, ugye nem ébresztett fel, de igen, bocs, sebaj, soványmalac vágtában iramodom a fürdőbe, szerencsére a séró belövése nem nagy meló, kávé, cigi, a nej a konyhaasztal túlvégén vihog, hja, neki könnyű, ő nem kilenckor kel, hanem fél hatkor, amikor én lefekszem, olyankor neki előtte a nap, csend, békesség, tér és idő, megérkezik a barátom, örülünk, öt perc, már megy is el, és akkor jön a tagló: menjünk a postára, mert a postás cetlit dobott, persze, menjünk, cipő, dzseki, slatty, mondjuk ha lenne kocsim se ülnénk bele erre a háromszáz méterre, eső cseperész, hazafelé közért, otthon bontom a postát, az adóhivatal küldte az adóbevallásomat, ez azért állati idegesítő, hogy ennyire tudnak minden filléremről, de szeretnék ilyenkor fideszes lenni, abban mégiscsak lenne egy kis élvezet, hogy az apeh a töredékét se képes felmérni a gyarapodásomnak, mondjuk tavaly a részemről gyarapodásról szó se volt, de majd idéntől, előveszem szépen az ágyneműt, leojtom a villanyt, begubózom a paplanba és alszom, odakint az utcán hallom, ahogy a lovaskocsik katakolnak, csattog a lovak patája, gurulnak a söröshordók és a vizesnyolcasok perlekednek egymással, délután három, kávé, cigi, halpogácsák a pulton, nej jön, süssem?, süssed!, süti, illatok, ananász, hagyma, lime-lé, cukor, kardamon, ez a saláta, a nej szerint szalsza, de még annyira nem vagyok ébren, hogy röhögjek azon, hogy táncféleséget ebédezem, kávé, mi történt a neten, a Drót pont eu kér önéletrajzot tőlem tegezve, kap tőlem magázva, írja tegezve, hamarost megjelenteti, érdekes irodalmi újság az ilyen, hogy random civilmérnököktől közöl önéletrajzokat, ahelyett hogy utánaolvasna annak a költőnek, akinek őmaga adott díjat, egye penész, gondolom van nekik olvasójuk számos, lehet, magam is előfizetnék egy ilyenre, igen, igen, csak vicceltem, öt óra húsz, cigi, kávé, ma este sok hobbitos filmet fogok nézni, mert színesek és jó hosszúak, még mindig jobb mint kavarni a neten és olvasni a sok politikai abszurdot, nem is merek belefogni már ilyenbe, pedig azt hittem, az eMPé és a 100 lapos kampány című könyveimmel minden csúcsokat magam tartottam ebben a műfajban, erre tessék, egy komplett politikai menazséria csinálja nekem élőben, akkor már inkább a hobbitok kedvesen bárgyú történetei, azokba legalább nem az én félmilliárd dolláromat ölték bele.