Aszongya a rádió, hogy még 70 milliárdot fordít a kormány terrorelhárításra, én meg azon tűnődöm, honnan fogunk elegendő terrort szerezni, hogy rentábilissá váljék az üzlet. Juteszembe:

A demokrácia

– Mi szolgálná legjobban hazánk céljait? –
kérdezte a Nagy Vezető,
két keze virsliujjait
maga előtt, az asztalon tartva,
figyelemmel a glédában álló
pártvezetőkre és tábornokokra.

– Uram, szűkösen állunk olajból,
mangánból és olcsó melósból,
de a technológiánk tökéletes –
mondta a hadvezér, és egy pontot bámult
a Vezető lánglelke felett.

– Támadjunk meg egy olajdús államot!
Vegyük vérüket és olaját,
építsünk gyárakat, virágoztassuk fel
a szent demokráciát,
adjunk munkát a népének, hogy
ne zúgolódjon az iga alól
felszabadított sokaság –
javasolta a főpárt feje,
míg kezében a számok pörögtek
a nótbukon s növekedni vágytak.

A Nagy Vezető elmélázott.
– Lehetne nulla áldozat? –
kérdezte, de előre tudta a válaszokat.

A hadvezér azt javasolta,
hogy ha már mindenképp menni kell,
irtsanak ki mindenkit.
– Egy darabig kiabál majd a sajtó,
de igazából senkit sem érdekel.
Telepítsük be a mi népünkkel a helyet,
hisz az őslakókkal voltak már
elvetélt kísérletek, nem kellett
nekik se divatunk, se könyvünk,
ám egy néptelen földdarabon nem kell
senkivel se jól kijönnünk.

A pártvezető a médiától aggódva
ellenezte a tervet,
és közegészségügyileg is
irtóztatónak találta a hatmillió
hulla jelentette terhet,
bár tetszett neki a projekt anyagilag
nettó-nettó nyereséges volta.

A terv persze kiszivárgott,
mert a stábban véletlenül volt
egy tisztességes ember,
és az újságok kiabáltak,
hogy nem tisztességes a tender
amit a hullazsákokra írt ki az állam,
hogy a lőszerlobbi kartellt alakított,
és a csatákat előre lepacsizták
az íróasztal-generálisok...
És egyre bővült a korrupciós lista.

A Nagy Vezető pedig tovább mélázott:
„kellene még pár ügyes terrorista”.

2013. 08. 30.