Sorakoznak a kérdőjelek. És sehol egy válasz. Leginkább az lehet az ok, hogy a kérdőjelek előtt nincs szöveg. Mint amikor beszélgetsz, a másik mondja, mondja, aztán megkérdi, miért nem felelsz, és amikor megjegyzed, hogy nem tett fel kérdést, akkor megsértődik.

Tiszta kakofónia az egész, mindenki egyszerre kiabál, kijelentő- és felszólító módban, aztán várja, hogy megszólalj, mintegy alátámasztásaként az ő mondanivalójának, teljesen mindegy, mit mondtál, azt ő zsebreteszi és elkönyveli megerősítésnek. És mondja tovább. Ha nem hagyod, hanem szembeszállsz, akkor te is bekerültél a kakofónba, úgy kell neked. Sokkal egyszerűbb egyáltalán nem szólni, ezt még olyika észre is veszi. Nem sokan vannak ilyenek, mert mindenkit főmunkaidőben elfoglal, hogy a magáét hajtogathassa. 

Azon kívül, hogy szétcseszték és talajra lerabolták az országot, nem is tudom, mi bajom nekem a Fidesszel. Ezzel a hét éve virágzó adórendszerrel már szabad szemmel is látható mennyiségű milliókat spóroltak nekem. Mióta nem olvasgatom a Napi Fennhéj című pártlapot, azóta nem jutnak el hozzám a hírek, hogy ki éppen mennyit lopott és ezt milyen orcátlanul vigyorogva dörgöli a pofámba. És ez jó. Így egészen élhető az élet. Plusz jelentős tétel semmittevés, amiben pár éve még nem voltam ennyire jó, hiába no, igaz a tétel, hogy ami tudásnak tökéletesítésén tízezer órát dolgozik az ember, mesterévé válik annak. 

Újabb tételeket töröltem a fész ismerősi listájáról, plusz megszüntettem a minduntalan előtolakodó irodalmi jellegű oldalak kedvelését is, mit tagadjam, frusztrál, hogy a sok gyatra rímfaragó milyen sikerrel tolul, már amennyiben sikernek tekinthető az ezekben való megjelenés. Nekem marad a kalaka.com és az Ezredvég, ők minden fakszni nélkül lehoznak pár verset tőlem, az Ezredvég ráadásul még fizet is, mondjuk nem ebből fogok sarokházat venni. Na mindegy. Csak a kakofóniát erősítem, szerencsére itt az ősz, lehet az ablakot is zárva tartani, így sokkal lágyabb, mondhatni emberibb az öt percenként felhangzó szirénaszó. Az ősz remek lesz, lombrozsdásodással, fakó esőkkel és földszín átmeneti kabátokkal, nem mintha kinéznék az ablakon emiatt, itt ugyanis nincsen látható távolságban egy fia növényke se, de miért is változott volna az ősz tavaly, tízévetavaly, hatvan év óta. Hatvankettő leszek, bár ebben a korban az ilyen merész jóslatokkal már érdemes csínján bánni.