Eljött a perc, amikor már tudtam, hogy a világegyetem hamarost elsötétül, az emberi kapcsolataim folyékonnyá váltak, de erről rajtam kívül senki nem tudott, nem szerzett, de főképpen, nem akart tudomást szerezni. A világ látszólag és hallhatólag a maga unott rendjében zakatolt, csak az a kis csavar…

 Annyiféle étel van, csak hát egyre ízetlenebbek. A fentiek például külön-külön teljesen.

Megfeneklettem. Ez már több mint gyanú, bár még nem bizonyosság. Mindenesetre csúnyán karistolja a hátamat a durva, kövecses iszap, még szerencse, hogy itt nincsen dagály, itt csak ez a híg, egynemű posvány van, a fejem épp ki tudom belőle tartani, még csak szellő se borzolja vizet, de ez a rohadt…

Tegnap effektíve költőre ittam magam, ami rég nem fordult elő velem, gyakorlatilag a teljes költői pályasétálásom alatt nem ittam összesen hét korsó sört, ellenben tegnap öttől éjfélig, így visszaszámolva az óránként egy korsó nem is hangzik olyan súlyosnak. Mindenesetre, amikor hazaértem, biztosnak…

Ennek a képnek semmi köze a poszthoz, de olvastam, hogy seggel-csöccsel bármit el lehet adni, a magaméról viszont ezt akkor se hiszem el, ha mindenki, aki akar tőlem valamit, keményen bizonygatja.

Az üzlettársam megetette a parkolóórát 12:06-ig. 12:11-kor cédulázva találtuk a járgányt. Dühöngött és betette a mikuláscsomagot a többi közé. Mondom neki, hogy szemlélje a kérdést onnan, hogy őt megvárja a repülő, ha netán késne, míg a parkolóőrnek a villamos után is futnia kell, mert az ő…