Botka lemondott, mert eddigre szépen előkészítette az MSzP-ben az alapszervezeti forradalmat, amely egy rendkívüli kongresszuson elzavarja a teljes országos és megyei vezérkert, s tiszta tekintetű, fiatalokkal (plusz zavaros tekintetű, öregecskedő Botkával) tölti fel a megüresendő felügyelőbizottsági vezetői helyeket. 

A DK, miután a múlt heti "basszatok egyedül" akciójával kikényszerítette Botka kirúgását, most várja, mi lesz. Az Együtt, az LMP és a Deákné-vászna csoportosulás többi tagja meg ijedten előszobázik az Orbánnál, hogy most hirtelen mi is a vonal. 

Én szegfűgombából rittyentett gombapergeltet eszem galuskával mélytányérból, kanállal.

Jajistenem, mi történik az MSZP háza táján, szüsszmárjám, hogy formálódik a Soros terv, óegek, mit mondott a lengyel vagy a török miniszterelnök/politológus. Gyerekek! Nem, ne meséljétek el, teszek rá. Ellenben vettem tegnap hat jó könyvet, ma reggel hétkor konstatáltam, hogy 11 órát aludtam, langy napfény veri az ablaküveget és friss tej meg kifli vár az ebédlőben, dagegen wer zum Deubel ist der Lattmann Tamás? 

Tizenegy óra színtiszta, gömbölyű alvás. Csodaszép. Nem ment ugyan tőle előrébb a világ, bár feltehető, hogy vannak rosszindulatúak, akik úgy vélik, az ébrenlétem magában visszafogja a világ haladását, de ezek tévednek. A világ haladása csak idő kérdése, magánemberi hatások nem játszanak benne, bármennyire is szeretné hinni a nép egyszerű, romlatlan gyermeke. Most megint jártam tenger mellett, és autókáztam egy ideig fel- s alá, kerestem a romlatlan lelkű, kérges kezű halászokat, akik méltóságteljes tisztelettel fogadják az utazót és szerény, ám ízletes vacsorával vendéglik meg, ha már az Úr közéjük vezette őt. de ezek mára primer evolúciós okokból kihaltak,  helyettük kizárólag romlatlan kezű, kérges lelkűeket találtam, akik unott lenézéssel fogadtak és exkluzív, ám kutyaközönséges vacsorát árultak borsos áron. 

Azt írja az újság, hogy egy kiló zöldnövényben 100-200 milligramm vas van. Eszerint tehát 1000 kilóban 10-20 deka vasnak kell lennie. Ha nekiállok 1600 fokon elégetni az avart, akkor a végén ennyi vasnak kellene a kohónyíláson kifolynia. Ennyire egyszerű lenne? Ha már itt tartottam, megnéztem a nyersvas árakat. Azt mondja a net, hogy 57 és 88 dollár közötti áron osztogatják tonnáját. Vagyis (57)88*260/1000=(14,82)22,88 forint kilója. Ehhez képest a BVB Alyans nevű ferrumcápa 182 forintért vesztegeti ezt a fontos elemet. Kajakra őket választom a tőzsdei vásárlás helyett. De méginkább az avarból lecsapolható vasat, melyből tonnánként akár 2 forint bevételt is realizálhatok az olyan elhanyagolható költségek mellett, mint az avar összegyűjtése, szállítása, kemenceépítés és -fenntartás, tüzelőanyag ára. Valamint a satöbbi, ami hirtelen nem jut eszembe. Szóval amikor a nej riadtan kiabál, hogy "Egy kiló nyersvasra van szükségem, de üstöllést!", nem azzal ütöm majd el a dolgot, hogy uccu iramodjék a kertbe és kaszáljon magának.

Üres héjban egykor fürge férgek tesznek-vesznek, gyüszmékelnek, keresik a kiutat, élvezik a maradást, élvezettel nem találnak kapukat, körbe járva önmagukat fékezik, üres héjban lomha férgek.

Már majdnem megírtam a véleményem arról, ahogy az ikrek születtek, de aztán rájöttem, hogy ebben az esetben fokozottan érvényes a mondás, hogy "A vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra", pláne ha nem is kérdezték. Továbbá meg hogy hogy jövök én ahhoz, hogy beleugassak mások életének szent pillanataiba, mégtovábbább, hogy utólag mi értelme az ilyesminek. 

A szegényeknek időnként eszébe jut, hogy a gazdagok az ő pénzüket szedték el. Ez persze hülyeség, mert nekik nem is volt pénzük, amit el lehetett volna szedni. A rendszer egyszerűen úgy van kitalálva, hogy a szegények a keletkező pénzhez egyszerűen közel se férkőzhetnek, mivel ezen pénzek java része eleve a gazdagok által saját maguk számára készíttetett, sommásan kiiktatva minden közvetítő médiát. Na persze a szegények időnként begőzölnek a saját agymenésüktől és nekiállnak megszerezni a szerintük őket megillető pénzeket, és e siettükben halomra mészároltatják magukat, aztán ha végeztek, néznek mint a moziban, hogy még mindig vannak gazdagok, csak valami csoda folytán már megint nem ők azok. Szomorú ez. Mármint az, hogy a Föld népességének 90%-a segghülye. Vagy éppenséggel nem is szomorú? Hiszen ők a föld sója (nem gondolva itt bele Karthágó unikális esetébe), mellyel kapcsolatban mint azt mindenki, aki szokott étkezni (ez a Föld népességének 90%-a) tudja, hogy a túlsózott étel egészségtelen, ezért például nem zavarja a gazdagokat, hogy világszinten napi negyvenezer gyerek hal éhen, mert ezzel évente összesen tizennégymillió jövendőbeli szegénnyel kevesebb terheli a segélykasszát, melynek szükségességéről időnként komoly konferenciákat tartanak a gazdagok, de aztán mindig megállapodnak abban, hogy olcsóbb a rabszolgával elhitetni, hogy van választása, mint rádöbbenteni a sanyarú igazságra.

Megszáradt könnyek sófakó foltja
a fényesre lakkozott asztalon,
penészes, meglottyadt diótorta.
Barúkh habá i šabát shalom.

Indul a szeptember, nyúlós, nyákos, sikamlós, eszi a jókedvet és plöttyé teszi a bőrt a szemek alatt, fakul a tekintet és omlanak a csontok, mint a békebeli omlós, kókuszos kekszkarikák, rémes miket voltunk képesek megenni mint finomságot, a régmúlt ízein melankolizálunk, pedig a maiak jobbak, csak már nem vagyunk tavaszok, nyarak, amikor még nem voltak elvárásaink a tökéletesség iránt, hívén hogy hisz így tökéletes minden. 

Levetett aggyal bóklászom a lakásban, cigi, kávé, konfitált kacsamell és az ablak alatt hömpölygő forgalom, ajzott ifjak, húszéves kocsijuk felpörgetett hangján elélvezők és esőkopogás. Hajnal, reggel bármely napszakban, éjjel hat, délután négy óra alvás, közben a semmi bámulása, rossz könyvek egymás után, este néha egy-egy sör a kocsmában, egyiknek sem sikerült törzskocsmai státuszt kivívnia, nincs önálló hangulatuk, nekem sincs önálló hangulatom, mint ahogy már Szókratész is megmondta, elkorcsosult a világ, kivesztek az értékek, menjetek el ufárszin, ezt nem ő mondta. 

Nekiálltam elolvasni Náray Tamás regényét. Ööm és bódottá: nem végleg halt meg Szilvási Lajos!

Update: Kiolvastam. Megkövetem Szilvási művész urat.

No persze nehéz így vénemberként valami hasznosat csinálni, ezért aztán haszontalanságokkal kell foglalkoznom,  ilyesmi lehetne például, hogy beragasztom a hűtő ajtaját. De inkább nem. Nekünk nagyon jó hűtőnk van, olyanokat tud, hogy maximum háromszor kell kinyitnom és csalódott arcot vágnom, erre negyedszerre már van benne tej. Mert szeret. Szóval egyéb haszontalan dolgokat művelek. Például szonátát írtam, lásd alant.