Takanéni meséli, hogy náluk homok a talaj, szóval ott nemigen lenne jó őskori fazekasnak lenni, én meg mondom, hogy de miért ne, kell ott legyen agyag, csak mélyre kell ásni, különben nem lenne vízzáró réteg a földben, tehát nem lenne víz, mégtehátabb nem alakult volna ott ki település.
A Botka nagyon jó, szép szál, derék ember, akiről látszik, hogy ha kell, napszálltig is megbírja a kaszát, de minek ez a mérhetetlen gyűrődés, herce és hurca, amikor itt volna nekünk egy zseniálisan felépített brand, az ellenzék minden egységénél ismertebb ember, Soros György, aki magyar miniszterelnök-jelöltként képes lenne összefogni az elgurult fillérkék után zsizsikként szertefutkosó non-government politicians részecskéket. Hajrá Gyurcsány, Botka, Karácsony s mind ti, nagy veszteségei hazánk XXI. századi történetének, sorakozzatok fel Soros György mögé, és a haza fényre derül, vagy ha az nem is, de legalább végre lesz egy olyan vezetőnk, akinek nem az egyetlen kormányprogramja, hogy a gemkapcsot is kilopja az elé tett aktákból.
Senkit nem érdekel a CEU. Már persze eltekintve a nyugati világ értelmiségének jó részétől, akiket pontosan egy darab aláírás, nevesebb személyek esetében egy darab nyilatkozat erejéig izgat a probléma. Magyarországon a CEU dolgozóit és családtagjaikat, jelentősnek nem mondható számú egyéb egyetemi munkást és diákot, valamint a velük szövetséges munkanélküli értelmiséget izgatja a dolog. Ők azok, akiket a szellemi leépültség különböző fázisaiban lévő percemberkék időnként összetoboroznak, hogy slattyogjanak végig a belvároson, mert csak. Aztán nem történik semmi, mert ahhoz képest, hogy holnapra zsíros vagy zsírtalan kenyér legyen a gyerek uzsonnája, a CEU annyira marginális kérdés, hogy igazából egy újságcikket nem ér meg, tehát az összes újságíró beszpídezett Tigrisként ugrál a témán.
Miért ne lehetne kioktatni, neadjisten súlyosan lebaszni egy újságírót élőhelyén, ha egyszer minden további nélkül beenged hozzája a portás? Aztán ha az újságíró megunja a bevezetés az újságírás alapjainak kezdeteibe című kurzusomat hallgatni, akkor legfeljebb szól, hogy menjek már onnan. És akkor én elmegyek onnan. Nagy ajvékolás folyik a Fekete-Győr András féle Origós ügyben, mely precízen a fentiek szerint zajlott le. 
Az amerikai hangmérnököket be kellene íratni egy kuplerájba, vagy egy középiskolába, hogy élőben megtapasztalhassák, milyen a csókolózás, mert nem, kurvára nem olyan a hangja mintha két gyerek önfeledten tapicskolna a konyhakőre kiömlött fél dézsa takonyban. 
Nem Honfoglalózom. Vagy nyolc éve volt hogy elkezdtem játszani, de minden partnerem leoltott, hogy csalok, mert 10 játékkal a hátam mögött nem létezik, hogy leverem őket mint Tarzan a kókuszdiót, nekem meg nem hiányzik ez, pedig a Honfoglaló kb. a legjobb netes kvízjáték, amit valaha gyártottak. 
Pirkamin tudósai már régóta aggodalommal figyelték az öt fényévnyire lévő Fátyol ködben keringő ikercsillagok viselkedését, s aggodalmukat a bolygó ipari-katonai hegemóniája is komolyan vette. Ma érkezett el a nagy nap. Az első ötezer csillaghajó, fedélzetén a pirkaformáló eszközrendszerekkel, s hibernálásban fekvő pirkák milliárdjaival begyújtotta hajtóműveit, s megtette az első fénymásodpercnyi utat a kolonializálásra kijelölt Föld felé. Na, ekkor érte el az egész térséget a Fátyol 1-es szétrobbanásából származó kemény sugárzás, és bolygóstul, tudósostul, hadi és ipari hegemóniástul megsütött a picsába mindent. Ugyanebben a pillanatban a Földön Bruce Willis elmosolyodott és pro bono aláírt egy buffó szerepre az egyik off-off Broadway-i színháznak.
Tegnap jósoltam, hogy a Párt hogyan fogja szétcseszni a jövő heti tüntetést, a szokott mennyiségű reakciót kaptam a felvetéseimre, de a mai nap már a lelkesedés jegyében telt, veszettül büszke voltam magamra, éjszaka háromra kész lettem a fordítással, szépen kinyomtattam, öt oldal, nem tűnik soknak, sebaj, kiosontam és eldugtam a nej laptopjába, mert tudtam, hogy amint hatkor megszólal a rádióban a hétvégi ezotériás nő, azonnal kikapcsolja a sípládát és beizzítja a gépén a nosztaliga adót, és akkor megtalálja, lesz jókedv meg puszizás és ölelgetés, ami minden rendes műfordítónak alapszükséglet-kielégítési járandósága, s melynek reménye nélkül bele se lehet kezdeni ilyesmibe.
Mivel sikerült egy hadosztálynyi nemzeti gárdistát kiképezni és felszerelni a kormánynak, mely harcosokat a polgári lakosság közé vegyítve tárolja, nem is kérdés, hogy itten kemény ellenállásra lehet számítani, ha a feldühödött tömeg szék- és országházakat kezdene foglalni. Mivel azonban az ilyen tömeg nálunk tüntetés alatt inkább becsókol két kétszer kétdecit kétszer mintsem foglalásra vetemedjék, szegény kormányunk saját hatáskörben kell majd intézkedjék mindkét harcoló fél csatába indításáról, szerencsére a 2006-os csőcselék még mindig rendelkezésükre áll, ha kicsit korosabbak is már, de ahogy az elmúlt évek eseményeit figyeltem, lelkesedésük töretlen. 
Most, hogy magamat is beleértve már rendszerszerűen beállt e blog olvasottsága 3 főre, s így tulajdonképpen titokban tudhatom érezni a szégyenemet, végre leírhatom a problémámat.
