Sorakoznak a kérdőjelek. És sehol egy válasz. Leginkább az lehet az ok, hogy a kérdőjelek előtt nincs szöveg. Mint amikor beszélgetsz, a másik mondja, mondja, aztán megkérdi, miért nem felelsz, és amikor megjegyzed, hogy nem tett fel kérdést, akkor megsértődik.

Aszongya a rádió, hogy még 70 milliárdot fordít a kormány terrorelhárításra, én meg azon tűnődöm, honnan fogunk elegendő terrort szerezni, hogy rentábilissá váljék az üzlet. Juteszembe:

Most mit tegyek? A hírek szerint a pártok egyre inkább támaszkodnak értelmiségi holdudvarukra, de nekem még azzá sem sikerült lennem. Két lehetséges ok képzelhető el, az egyik, hogy nem vagyok értelmiségi, a másik, hogy olyan sötétben élek, ahova már nem ér el a pártok fénye.

Most, hogy elolvastam Mozart levelezését, az jutott eszembe, hogy nem a Polgár papa volt a történelemben az első, aki eldöntötte, hogy zsenit csinál a gyerekéből, mert Leopold maesztró is két évesen kezdte idomítani a kölköt. De legalábbis nem az első, akinek sikerült. Mekkora szopás lett volna, ha Amádé botfülűnek születik.

A töltött paprika lassú étel. Írni is csak lassan lehet róla. Nem azért ilyen, mert ha kapkodva, csámcsogva, szürcsölve eszed, akkor abrosz, ing, szőnyeg paradicsomfoltos lesz, hanem mert ilyen a habitusa. Méltóságteljes, mégis közérthető, bár a precíz értelmezés kedvéért nem árt hozzá egy kicsit tudni olaszul.

Maurice Williams & The Zodiacs Stay! című dalában egy kifejezetten kontrabasszus külalakú férfi előlép a vokálból és olyan kristálytiszta falzettben nyomatja a háromvonalas cét, hogy az ember maga alá pisil a gyönyörűségtől. 

Barcelonában meghalt 13 ember, amikor egy autó a tömegbe hajtott. Most épp azon gondolkodom, hogy miért kellene nekem ezen megrendülni? Barcelona 2000 kilométerre van, ahhoz, hogy ez normális esetben egyáltalán hír legyen, minimum 200 embernek kellett volna meghalnia.

Most olvastam a fécen egy viccet: Két ellenzéki megy a sivatagban. Mármint külön. Két különböző sivatagban.
Na, erről jutott eszembe, hogy most már tényleg nincs más megoldás, mint leváltani a teljes ellenzéket, melynek sajnos nem megfelelő módja megvárni míg Orbán újra kétharmadot szerez, ugyanis az ő seggéből és feneketlen bukszájából úgy pattognak elő a frissebbnél frissebb ellenzéki pártok, mint bolhák a mosni betett kutyából.

"Kedves Gábor!" írja egy vadidegen, aki valamilyen ügyben úgy látta, érdemes felvenni velem a kapcsolatot. Írok egy valamilyen cégnek, mindegy miért, kapom a választ, na mivel kezdődik? Ugyanezzel, persze. Én eddig ilyenkor a sima magázásról azonnal áttértem a legformálisabb önözésre, hátra magához kap az illető, de nem. Ugyanígy folytatta. 

Mint az már megszokott, az irodalmi elit fészbúkon lebzselő tagjai véletlenül se NEKEM írnak, hanem csak bele a világba. És hát.. nyomokban sem fogták fel, miről beszélek. Pedig olyan egyszerű. Hajlandó vagyok tudomásul venni, hogy vannak az enyémtől eltérő vélemények, fejet hajtok mindenki ízlése előtt, aki a Markó Béla egy efféle akármijére izgul. Tegye. Csak versnek ne nevezze.