Hogy egy szőrösdeszkán verné bele a smirglibe tekert kampós faszát  a csalánbőrű öregördög az összes lukába az ilyen kiszáradt agyú laposférgeknek, akik nem elég, hogy betesznek egy ekkora szarhömpöly honfibú-nyivákolást a lapjukba, de hogy még versnek is merjék nevezni, az már oly mérvű bizonyíték az egész irodalomoktatás ellen, hogy magam állnék az élére annak a feldemhedt vasvillás, fáklyás tömegnek, amely az efféle mélységű stílmerényletek miatt indul porig égetni a hazai bölcsészkarok épületeit, inkluzíve a benne tenyésző és tenyésztett entitásokkal.

Becsület – Békesség – Biztonság

Kedves Barátom!

X.Y. vagyok. Soha egy szál gyufát el nem loptam, embert el nem tapostam, eltartottam magamat és családomat.

El nem tudom képzelni, miért ne lehetne az országot ugyanígy vezetni. Mert igenis: lehet. Egy vezetőnek is lehet megélnie a fizetéséből anélkül, hogy az Ön járandóságát lopná el.

Megtudtam, mi az, hogy teljes kiőrlésű kenyér. Ez az, amelyben benne hagyják a búza emészthetetlen részeit, vagyis minimum 2 munkafolyamattal kevesebb szükséges a liszt előállításához. Ezért aztán drágább, mint a fehér kenyér. Ugyanez igaz a barna cukorra is, ahol jól megspórolják a finomítási munka felét, hogy több pénzért adhassák. 

Még egy újságírót se nyírtak ki. De legalábbis nem írtak a dologról a lapok, ellenben arról, hogy valami cicaharc folyik a maszopnál, Virgonc és Izé, a párt másik jelentős tagja veszekednek, ahogyan ezt egy rendes pártban szokják. Jaj de unalmas. Bár csak háttérben fut ez az avíttas film, de még így is le-lecsukódik a szemem. Amikor persze az andante punnyasztás közben hirtelen összecsapják a cintányért mint rendes horrorfilmben, akkor naná hogy teletojom a gatyám, de gyorsan visszaalszom; a krémes, meleg altesti érzés direkt fizikailag segít, míg mentálisan a "na, ezzel sincs gond holnapig" fíling ringat. 

Olvasom valami elmerokkanttól, hogy ő az élesztőmentes kovász rabja lett, csakis azzal készíti otthol a kenyerit. A másik, amikor a zugpálinkász körmöspéniszek bizonygatják, hogy a cefrébe nem szabad élesztőt tenni. Hogy ezek ennyi ésszel hogy nem mennek neki minden falnak a kanyarban, érthetetlen.

Most komolyan, azon kívül hogy a zsidó pilóták direkt mérgező alumíniumot szórnak ránk, mégis mi tudás szorult az ilyenek fejibe? Gondolom még a homeopátia. Meg az aura és a csillagjóslás.

Mivel a húsuk nem éri meg a lőszert, nem mondom, hogy érdemes volna rájuk körvadászatot rendezni, de azt  megérdemlik, hogy az Orbán a kispárnát is kilopja a fejük alól. Milyen szerencse, hogy begubóztam ide a szobámba, mert megfigyeltem, hogy nem tudok higgadtan beszélni az effélékkel, annyira korlátoltak, hogy fel se fogják, mennyire ostobák.

Kinyírtam a fészbúk ismerőseim kétharmadát és milyen jól tettem, pedig közülük alig tíz százalék volt, aki lelkesen megosztogatta, hogy a mézben főtt fahéj a rák igazi ellenszere meg hogy a bánatosfalvi anyuka elveszett gyerekét megették a migráncsok Salzburgban.

Miután mind a három, zenében jártas ismerősöm elküldött a picsába amikor megkérdeztem, vetne-e egy pillantást a dalaimra, pláne mikor kérdtem, meghangszerelné-e őket, őket is töröltem, oszt elmentem hangszerelésgyártó szakmunkásokhoz. Ezek korrekt összegért szakmányban gyártják a kommersz szart, de úgy kell nekem, miért nem tanultam  összhangzattant. Az egyik aszonta, hogy ja, ha a hangszerelést partitúrában is akarom, az plusz tízezer forint, mégis mi a faszt gondolt, ha én lennék Mozart, hogy a sampling eszközökkel mp3-ba felkent egyveleget prima vista lekottázzam, akkor kurvára nem kéne nekem hangszerelő.

A másik meg hogy ki fogja játszani a dalt, mert az fontos. Mondtam, nekem baromira nem fontos, majd ha ő belehangszerel három szárnykürtöt legfeljebb nem fogja játszani az, akinek nem fussa ilyen delikát hangszerekre. Meg hogy jó lenne ha közölném, milyen stílusban szeretném a hangszerelést. Biztos igaza van, a dal maga egy 80-as sebességű szerelmes dal, naivan azt hittem, képes kitalálni, milyen stílus ill hozzá, de segítendő a döntését jeleztem, hogy szerintem a legjobb lenne egy szonáta rapperre és harcjárművekre.

Egyre jobban rühellem az emberiséget.

Szőrtelen állatok porban,
vízben, az égen, a régi mesében,
táncunk a szellő és égszakadás
a teremtő szép ligetében,
pördülünk, ámulunk, meztelen arcunk
ég fele fordul és újra csodát vár;
hull az eső és hull az esőben
az elveszett illat, a lelkesedés,
táncolunk, élünk a perccel:
meztelen állatok úgy ölelünk,
mintha el sose jönne a vég,
nincs kerítés és nincsenek árkok,
oly szabad, oly veres most
- ahogy írta az Írás -, az isteni ég.

Soha többé. Amikor Esterházy meghalt, írtam róla, s ez volt az utolsó tisztelgésem, mert bár azóta is halnak mindenféle népek, írók, olvasók, nemolvasók és nemírók, egyikről se emlékeztem meg. Előrehozott bosszút állok a magyar társadalmon mire meghalok.

Tegnap este kétórás vízcsobogás-élménnyel gazdagítottam magamat látáskultúra tekintetében, miközben a haza újságíróinak komolyabb fele a hányózacskó és a tévéje között rohangált fel s alá, mert az úszóvébé grandiózus megnyitóját kellett nézniük. Bevallom, eltévelyedtem, s hirtelen felindulásból megtekintettem Tarr Béla A londoni férfi című filmjét, amely a feliratok szerint Georges Simenon L'Homme de Londres című művéből készült. Szerencsére a mester már húsz éve halott volt, amikor így megfilmesült. Nem olvastam az eredetit, de ha valami, akkor az kizárt, hogy Simenon történetvezetési és túlbonyolítási bukfencekkel telt regényt írt volna, igaz, neki nem segített a Krasznahorkai László. 

Nézem mi megy ebben az országban és nem értem, miért nem hívta már fel valaki a Kádár Titkárságot, hogy ez tűrhetetlen.

Meglassúodott az idő. De én még jobban, hát nekem vágtatni látszik, ha tudom is, amit tudok. Neki könnyű, magában van, én viszont vonszolom a sűrű, tömött múltat is, s ha csak a magamét, hát nem is említeném.