1969-ben történt, hogy ismét új iskolába kerülvén, végre – hacsak félhivatalosan is, de – úttörővé váltam, ekkorra az iskolaváltást már nem vettem lelkemre, először ötödikben tanácsoltak el iskolából, akkor szüleim szégyenükben Almamellékre adtak ki rokonokhoz, aztán onnan a második félévben annak ellenére visszapateroltak Pestre, hogy az a srác tulajdonképpen nem vakult meg, majd következett egy dicsőséges év a Május 1. út 23. alatti általánosban, ahova egyszer csak behívatták apámat, aki egy óra múlva egyik kezében az iskolai dossziémmal, másikban az én kezemmel sétált ki (nem, a kezem nem külön volt, hanem hozzám nőve), én eladdig még olyan ízes, páncélostiszti rétegnyelvbe vegyített, Miskolc-környéki tájszavakból szőtt tirádákat nem hallottam mint akkor.

A "Kis emberek utolsó szavai" sorozatból a kedvencem, hogy "Hirdesse hát e völgyzáró gát az ember hatalmát a természet vad erői felett!".

Hát srácok, nem ti vagytok az elsők ebben a műfajban (v.ö.: Eper és vér), és nem ti lesztek az elsők, akik azt hiszik, a hatalom érzékeny az olyan finom distinkciókra, hogy ti nem gyilkolni, hanem tanulni szeretnétek, mert a hatalom soha nem tanul, viszont szeret gyilkolni.

Ma van az évfordulója, hogy a magyar állam hatóságai elkezdtek gettóba zárni párszázezer jó magyar embert, mert csak. Ma van az évfordulója, hogy az egyetemi ifjúság, a proletariátus, a parasztság és a polgárok, értelmiségiek nem mentek ki az utcára tiltakozni ez ellen a felháborító gyalázat ellen, ma és az év összes többi napján van az évfordulója annak, hogy a tankönyvekből hiányzik az esemény és okainak részletesen dokumentált, s érzelmekkel átfűtött ismertetése.

Kérdi a gyerek, hogy most az Index.hu éppen milyen politikai álláspontú. Mondom, valami olyasmi, hogy guggol a susnyásban és amikor arra jön egy kormány, akkor felugrik, halkan odarebegi, hogy "Hu!", aztán gyorsan eliszkol. Mire a másik fiam: Aha. Szóval MSzP.

A politikától hidegrázást kapó, valamint kormányszerető olvasóim ezt ugorják át, semmi nincs benne, ami nekik szólna. A többiek viszont osztogassák szorgosan, már ha egyetértenek a benne foglaltakkal, s úri kedvük is úgy tartja.

Fotó: 24.hu          

Ma arra ébredtem, hogy Pénztáros Lőrinc megejtette a húsvéti nagybevásárlást, szerencsére akciós volt a kemping, vett is belőle gyorsan 106 hektárt, ha beosztással van, gondolom kitart neki újig. Mindeközben meg a nemforradalmi ifjak sört és zenét fogyasztottak az Oktogonon, felszínes beszélgetéseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy nem is igen akarják abbahagyni, egyre jobban feszít a kíváncsiság, hogy mire akarnak jutni és azt miféle eszközökkel kívánják elérni, mert ez azért kevés lesz ahhoz hogy a Sztyeppék Szilaj Hőse eltakarodjék a gyönyörűséges Krasznodarba, mindenesetre több, mint amit az egymás ellenzékei pártok eddig műveltek.

Ez az egész világ teljesen valószínűtlen, s benne minden ember is persze, szerencsétlen emberiség már minden szart összegondolkodott ennek a statisztikailag összejöhetetlen állapot a mégis összejövésének okairól, mondjuk sokra nem jutott, nekem például az a legkedvesebb, hogy nem is létezünk, csak egy elszabadult program vagyunk egy számítógépen és addig létezünk, amíg a kissrác meg nem unja, hogy feszt lefagy a cucc és be nem szerez egy Kaspersky vírusirtót.

- Jó napot kívánok, itt ez a februári és márciusi számla, amit le kellene sztornóznia, mivel a szolgáltatást már januárban felmondtam és azóta Önök nem is szolgáltatnak.

- Rendben van, elnézést kérek, majd az áprilisi számlába betudjuk.

Olvasok. Nagyívű űroperettek, két világ, összesen négyezer oldal és mindegyiknek lesz még folytatása, ha lett volna türelmem kivárni míg megjelennek azok is, de hát nincs, a lassan, egyenletesen súlyosbodó életkorral együtt nem váltam kevésbé hebrenccsé a döntéseimben, csak a rutinom változott, a munka kiesett, az alvás-olvasás-írás-evés-alvás ciklust pörgetem, vagy inkább csak hagyom forogni, néha két álom között fölmerül bennem, hogy most jó-e nekem vagy rossz, hogy senki nem keres, nem hív, azért jó ilyenkor, mert nem kell döntenem, hanem csak visszaaludnom, és várnom az új könyvek megjelenéséig.