Apróvad koromban érintett meg először Euterpé szelleme, amikor meghallottam Elvist, amint énekli, hogy "ingó félhomály", miről is már akkor se tudtam, mi a fenét jelent, de mindenféle képeket társítottam hozzá, kedvemtől függően borongósakat, estére való finoman elalvósokat, aztán persze hogy megtanultam angolul ki kellett ábránduljak, ellenben máig erővel kell rávennem magam, hogy amikor hallom a Hound Dog-ot, ne ezt a szöveget énekeljem magamban.

Mászom fel a létrára, de annak hiányoznak a felső fokai, lenézek, jönnek ám mögöttem sietősen, mászom tovább, szerencsére addigra már meglettek a fokok, be az ablakon, húzom fel mögöttem a létrát, bejönnek az ajtón és kérdezik, hogy...

Nos, leadtam a kocsim a szerelőnek, aztán megkérdeztem, milyen busz visz innen vissza a civilizációba, mire nagyon kedvesen felajánlotta a fickó, hogy elsoféroz a Mexikói útig, majd mint ha mi sem lenne természetesebb, vette a kocsim kulcsát, beült a volánhoz.

A kisföldalattin utazunk, van két ülőhely, intek a nejnek, foglaljon helyet. Aztán nézek jobbra, nézek balra, mindenütt a középkorúságból már kiérdemesült állampolgárok, ekkor hirtelen lecsapom magam az ülésre, és mondom a nejnek, hogy hülye vagyok, mit nézelődöm, hezitálok, hisz már a hetedik ikszet taposom magam is. Aztán zötykölődünk, utasok le, utasok fel, előrehajolok és kérdem, mondd, ha egyszer ilyen vén vagyok, akkor miért gusztálom végig minden jó csaj seggét? A nej lassan elmosolyodik: ugyanazért, amiért először nem akartál leülni. Drága feleim, csakis bölcs embert válasszatok párotokul!

Szeretek díjakat nyerni, hatodikos koromban, miközben az osztálytársaim felhőtlen örömét kiváltó későbbi kirúgásomon dolgozott a tantestület, a sulival szembeni Közlekedési Múzeumban meghirdettek három versenyt, a vonat, a hajó és a repülő témakörben, s mivel egyéb dolgom nem volt, szépen sorban megnyertem mindhármat, igen büszke voltam mindre, meg a szüleim is rám, nyertem egy szép sárga Sokol rádiót, és egy Santa Fe feliratú pléh mozdonymodellt, sajnos a harmadikra nem emlékszem, de az is kb. hasonló kaliberű díj lehetett, sebaj.

A mai európai és usákiai államforma a lesötétült relativizmus, amiben az a jobb a demokráciánál, hogy sokkal gátlástalanabb hazugságok is átmennek benne, mint amilyen a szabadság-egyenlőség-testvériség blabla, sokkal könnyebben feletethető a birkanéppel a permanens megtámadottság eszméje, mint az, hogy a szomszédjának is igaza lehet egy telekvitában, mert ugye a bíróban az a legidegesítőbb, hogy emiatt a hülye egyenlőség miatt nem érdekli, ki nyeri a pert, míg ellenben egy rendes államberendezkedésben igen, ahol különben levágom a lánya csöcseit és a szájába teszem.

Már két hete viseltem a Magyar Néphadsereg dicsőséges egyenruháját, amikor a lépcsőn lefelé mentemben szembejött egy vezérőrnagy, amin kicsit meglepődtem, mert ott felfelé csak a mi körletünk volt, benne a legmagasabb sarzsi egy százados, aki folytatólagos alkoholizálásból kifolyólag nem lett soron őrnagy, és ez, ismerve a honvédség tiszti állományának hozzáállását az etilszármazékokhoz, dicső teljesítménynek minősült.

Sok érdekeset tudhat apu és anyu. De nagyapóék mindenképpen. Az összes többire ott a MasterCard. Illetve az internet, ami olcsóbb, és többet is tud az ősöknél. Arról, hogy ma mi történik Magyarországon, valószínűleg az ifjak tudnak többet, de az öregek tudják jobban felmérni a következményeit. Össze kéne rakni a kettőt.

A Times Square-en álldogáltunk, amikor arra jött két rendőr, majd miután elmeséltem nekik, hogy hazámban a rendőrnek szolgálatteljesítés közben közterületen kötelező a fejfedő viselete, szépen feltették a sapkájukat, és jót  fényképezkedtek velünk. Hazaérve Ferihegyen a honi járőrpárra ripakodtam rá a szabálytalan egyenruhaviselet miatt, velük nem készült közös fénykép, ellenben kölcsönösen felírtuk egymás adatait.

Az őskorban, elkerülendő, hogy az egyetemi ifjúság léha lézengéssel töltse a szünetet, a tanintézmények őszre szerveztek mezőgazdasági melót, hogy nekem, elpuhult értelmiséginek is legyen fogalmam a fizikai munkáról, miután nyáron pár évfolyamtársammal felhúztam három családi házat. Így sikerült rabszolgai státuszban kijutnom a Béketábor egyik legunalmasabb paradicsomföldjére, mit meglátván, nem csoda, hogy nem jeleskedtünk a szocialista életérzés felvirágoztatásában; a Fodor, az Andrássy, a Vajda meg én inkább azt találtuk ki, hogyan tudjunk egységnyi idő alatt több paradicsomot leszedni mint a többiek, s hamar meg is találtuk a módszert, így aztán mi négyen többet kerestünk ez alatt az egy hét alatt, mint az évfolyam többi része összesen, a sikítófrászt hozva a téesz normására és derék, ám együgyű növénytermesztő szakmunkásaira; a büntetésünk nem is maradhatott el.